Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Rosszullét

- Jó reggelt szívem!- suttogta Ethan.
Kómás fejjel felültem az ágyon és szembetaláltam  magam a szerelmemmel aki egy tálcát tartott.

- Az mi?- mutattam a tárgyra.

- Áá, ez? Csak egy kis reggeli.- mosolygott

- Nem is tudtam, hogy tudsz kaját csinálni.- vettem el tőle az ételt.

- Eddig én sem. - vont vállat.

- Hát, legalább a szándék meg volt.- tettem le az éjjeliszekrényre és felálltam az ágyból.

- Kkhm.- köszörülte meg a torkát Ethan.

- Igen?- fordúltam hozzá.

- Ha így folytatod, akkor kell majd egy másik ágy.- utalt a tegnap estére és végigmért.

- Óó a francba.- tekertem magam köré a takarót.

- Engem nem zavar, de ahogy akarod.- paskolt a fenekemre és kisétált a szobából.

- Csak kerülj a szemem elé Cullen!- üvöltöttem utána.

- Ebben a házban nem te vagy az alfa!- folytatta.

- De te sem! - vágtam vissza.

Ránéztem az éjjeliszekrényen levő rántottára. Megvontam a vállam és bekaptam egy falatot. Nem volt szörnyű, sőt meg is lepődtem, hogy hogyan tud így sütni. Megettem gyorsan a felét és elmentem lezuhanyozni. Közben Ethan-t elküldtem melegebb éghajlatra. Kilépve a zuhanykabinból, elkezdtem szédülni. Nem foglalkoztam nagyon vele. Egy laza otthoni ruhába öltöztem, és a tálcával együtt battyogtam le a lépcsőn. A tálcán lévő ételt kidobtam a kukába és leültem a laptoppal a kanapéra.

- Ennyire rossz volt a kaja?- huppant le mellém a fiú.

- Nem volt rossz, de nagyon rosszúl vagyok.- fogtam meg a hasam.

- Lehet, hogy be kéne vásárolni friss ételekből is.- tette a kezemre az övét.
Hirtelen elkapott a hányinger és a szám elé raktam a kezem. Ethan felkapott és a fürdőszobáig futott velem. Letérdeltem a Toalet elé, Ő pedig mellém.

- Gyerünk Kicsim. Jöjjön ki aminek ki kell.- simogatta a hátam.
Mikor kiadtam a gyomrom tartalmát, ráültem a WC-re.

- Szerinted a tojás?- kérdeztem rekedtes hangon.

- Biztos. - sütötte me a szemét. Elmosolyodtam és meöleltem.

- Ugye tudod, hogy nem a te hibád? Összeeszek mostanában mindent. Lehet nem a tojás volt. Szerintem ma nem eszek, hogy tisztuljon a gyomrom. - mondtam nyugodtan.

- Rendben. Igazad van. - hejeselt- Nem akarom, hogy rosszul legyél. Ma akkor pihenünk.

Felsegített, és elindult velem, a nappali felé, viszont nekem megint hányingerem lett, és visszatérdeltem a WC elé.

- Ma itt maradok. Kiadom a gyomorsavam. Majd szólok, ha kész.- mondtam, de nem néztem rá.

- Ahogy akarod, viszont akkor nem hagylak itt. - lépett mögém és összefogta a hajam.

- Köszönöm.- pillantottam fel rá.

- Ezt ne. Ilyet ne köszönj meg. A szerelmem vagy. Még ha nem is kértem meg a kezed, akkor is azt állítom, hogy betegségben, egyészségben. - simította meg a vállam.