Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Megbocsátok

23:30 van én pedig pont próbálom elérni Alice-t telefonon, csak nem nagyon megy.

Kicsöng! Egy csörgés, két csörgés, három, és a negyedikre végre felveszi.

TELEFONBESZÉLGETÉS:

- Alice!- kiáltok a készülékbe.

- A te állapotodban inkább aludod kéne.-  mondja teljesen nyugottan.

- Ethan írt nekem egy levelet még reggel.- szólalok meg egy kicsit halkabban.

- Mi!? És miért csak most mondod?!- akad ki.

- Azt írta, hogy éjfélkor az erdő szélénél akar velem találkozni, viszont csak akkor hajlandó kockáztatni az épségem, ha te is jössz.- hadarom el neki, figyelmen kívül hagyva kirohanását.

- Tíz perc és ott vagyok.- azzal letette a telefont.

TELEFONBESZÉLGETÉS VÉGE

Lassan leültem az ágyra és elkezdtem simogatni a hasam.

- Úgy látszik Picim, hogy találkozunk apuval. - suttogom a tükörbe meredve.

Ahogy Alice mondta, tíz perc alatt itt is volt a ház előtt. Halkan felkaptam magamra a kabátot, hogy ne ébresszek fel senkit, de nem annyira vált be a tervem.

- Hova mész?- kérdeszte kábán Jacob.

- Félek, hogy megálítanál benne Jacob, mert húgodként nézel rám, de csak annyit kérek, hogy bízz bennem. - léptem ki az ajtón végig a szemébe nézve, mely most értetlenül meredt rám.

Beszáltam a kocsiba és rápillantottam barátnőmre. Egymásra mosolyogtunk, aztán elindította az autót.

- Szeretném, ha tudd...- kezdte el nem levéve szemét az útról.

- Hogy mindig mellettem leszel, és nem engeded, hogy összetörjek akár fizikailag, akár lelkileg. - folytattam mondatát monoton hangon.

- Nem mondtad, hogy te is képes vagy a gondolatokat kiolvasni.- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

- Még az életemet is rád bíznám.- pillantottam arcára csillogó szemekkel. De az íriszeim nem az örömtől csillogtak. Hanem egy olyan visszafolytott érzelemtől, amit már több hónapja tartok magamban. A bánat.

Leparkoltunk egy tetszőleges hejen- legalább is azt hittem, hogy ő választotta.

- Mennyi az idő?- pillantott rám.

- 23:50, vagyis mindjárt éjfél. - száltam volna ki a járműből, viszont Alice a karomnál fogva visszarántott.

- Mi van, ha csapda?- veti fel az ötletet.- Ha Aro két legyet akar ütni egy csapásra, amíg nem válnak ketté.

- Néha leálhatnál az ilyen szóviccekkel.- forgattam meg a szemem- De, igazad van. - zártam vissza az ajtót.

Elkezdtem piszkálni a nyakamban lógó gyűrűt, míg a sötét éjszakába meredtem. A Hold gyönyörű fénye, mely' most bújt ki a felhők fogsága mögül, világított át a fák lombján. Csak most vettem észre, hogy Telihold van.

Ez vagy a legszebb estém lesz, vagy a legrémisztőbb. Félek, hogy nem Ethan volt aki a levelet írta. Ha netalántán mégis- ami a lehetségesebb- akkor mit fog mondani? Mi lesz a magyarázata? Egyáltalán mit akar?
Megint a sok kérdés, amikre sose kerül válasz. Mondjuk ezek a válaszok egy személyen múlnak.

A sötétségből egy alakot véltem felfedezni. Magas volt, többet nem láttam, csak pár másodperc elteltével, mivel egyre közelebb sétált. Mikor kitért az árnyék alól....megláttam Őt. Arcéleit megvilágította a Hold gyenge sugara, amit most áldottam, hogy nem takar felhő. Haja megnőtt. És, ha nem lehetetlen, akkor még férfiasabbnak tűnt.
Nagyot nyeltem és Alice-re kaptam szemeim, amiben már csak egyetlen dolog csillogott. Az örömkönnyek.

- Én itt maradok. - mosolyodott el lágyan.

Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Ethan kíváncsian fürkészte tekintetem, utána levezette íriszeit hasamra. Az említett testrészen most- mint mindig- a kezem pihent.

Szerelmem lassan közeledett felém. Nem hátráltam. Nem mozdúltam. Nem féltem tőle, hisz.....szeretem. Megált előttem, viszont ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam. Letérdelt, megcsókolta fedetlen pocakom. Az érintésétől megremegtem. Lassan hajába vezettem kezeim, jelezve, hogy ezzel még nincs minden rendben közöttünk.
Lassan felállt és hárrébb lépett egyel.

- G-Gina.- kezdi el gyenge hangon.

- Ethan.- nézek szemébe, mire lassan licsordúl egy könnycsepp íriszemből. Óvatosan nyújtotta arcomhoz nagy "mancsát", hogy letörölje hüvelykujjával, viszont nem vette le bőrömről. Belefektettem fejem tenyerébe, mire folytatta.

- Anyira sajnálom. - kezdi el halkan. - Életem legrosszabb döntése volt szó nélkül otthagyni téged álapotosan. El sem bírom képzelni milyen szörnyű volt ez neked, mikor én is majd bele haltam. - páztázta tekintetem.

- Én is majdnem bele haltam.- mosolyodtam el keserűen az emlékre.

- Nem kérem, hogy felejtsd el. Hogy folytassuk ahol abbahagytuk, mert bármennyire is akarom, nem erölthetem rád a szerelmet, ha ennyit ártottam neked.- suttogta bűnbánóan- Csak azt az egy dolgot kérem.......hogy bocsáss meg. Könyörgyöm bocsáss meg.- esedezett elhaló hangon.

- Megbocsájtok.- bólogattam könny áztatta arccal.- De én is kérek valamit. Kérd meg rendesen a kezem.- veszem elő a gyűrűt kabátom alól.
Elvette tőlem mosolyogva, és letérdelt.

- Regina Snow. Hozzám jönnék feleségül?- nézett mélyen kék ékköveimbe.

- Igen, Ethan Cullen. Igen.- bólintottam egy aprót, mire megfogta bal kacsóm és felhúzta az aranygyűrűt.
Gyorsan felpattant és megcsókolt. Persze amennyire hozzámfért a hasam miatt.

- Ha tudnád mennyire hiányzott már ez.- suttogta ajkaimra.

Hello Guys!
Ethan felbukkant. Viszont az a kérdés, hogy eddig hol volt. Szeretem Ethan-t mivel azt hiszi, hogy a főszereplőnk nem vesz észre ilyen apróságokat.
( Az igazság az, hogy elfelejtettem megkérdezni a részben tőle, de így meg izgalmasabb😏)

Csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy az igazgató most csütörtökre és péntekre behívatott tanulni?! Na mindegy. Már csak egy nap és HÉTVÉGE!! Húúú.