Már éjfél körül járhatott az idő.
Ezzel a családdal jól el lehet beszélgetni.- Mostmár idelye aludnod- szólalt meg Ethan
- Igazad lehet.- mondtam ásítás közben.
- Vettem neked pizsit- pattant fel a fotelből Alice.
- Igazán nem kellet volna.- mondtam őszintén.
Rápillantottam a ruhára és elmosolyodtam.
- Ez nagyon cuukii! - mondtam vékony hangon, a sikítás küszöbén állva.
- Tudtam hogy tetszeni fog- vigyorodott el önelégülten.
Elmentem a fürdőszobába és elvégeztem a dolgom.
- Még fogkefét is kaptam- gondoltam magamba és hálás voltam Alice-nek hogy megmentett a kínzó szájszag átkától.Kiléptem mostmár pizsamában, tisztán, mentolosan.
Lefeküdtem a kanapéra és újra a Szerelmem combját vette célba a fejem.
Ráfeküdtem és betakaróztam.
Nem fáztam, sőt melegem volt a pléd alatt, de jól esett hogy körülöleli a testemet valami.
Hamar elaludtam.Másnap reggel sajgó fájdalomra ébredtem. A nyakamtól végig a derekamig éreztem ezt a sanyargató érzést.
Felültem nehezen és szembe találtam magam Emmet-tel aki a fotelben ülve bábulta, hogy mégis miért szenvedés az alvás.
- Elég szörnyen festesz- jegyezte meg mosolyogva
- Köszi a bókot- küldtem felé egy félmosolyt.
Próbáltam felálni, de összeestem.- Héj, jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Ha az jó, hogy elzsibbadt minden végtagom, akkor kössz, minden rendben- fetrengtem a földön.
- A kanapét nem alvásra találták ki.- állt fel, és segített felülni- Veszünk neked ma egy rendes ágyat.- jelentette ki.
- Köszi, de nem kell. Ez így pont megfelelö- pattantam fel, és nyugodtan megálapítottam, hogy mostmár mindenhol van vérem.
Kimentem a konyhába és csinálni akartam valamilyen reggelit, de lekéstem. Esme már elkészítette rég.
- Ez nem helyes! Nem csinálhat folyton egy személyre ételt. Én is tudok magamnak.- sóhajtottam egyet és elkezdtem enni.
Mikor végeztem, felálltam és megint kezdett salyogni a hátam.
Megmarkoltam hátulról és összeszorítottam a szememet.- Hogy az a - káromkodtam volna, de Ethan jelent meg az ajtóban
- Jól vagy?- futott oda hozzám vámpír tempóban- Minden rendben?- aggódott értem
- Hát persze- mondtam összeszorított álkapoccsal.
- Tényleg?- fogta meg a hátam.
- Igen- küldtem egy mű mosolyt felé és megcsókoltam.
Bementünk a nappaliba és egy kupac ruha volt az "ágyamon".
- Ez most komoly Alice?- suttogtam magam elé.
Majdnem mindegyik ruha farkasos vagy sötét volt.Bementem a kiválasztott ruhákkal a fürdőbe és nehezen de sikerült átöltöztőzni.
Egy fehér farkasos pólót és egy fekete hosszú farmert vettem fel.
Megmostam a fogam és megfésülködtem. (Nem mintha nagy dolog lenne azt a rövid hajamat megfésülni.)
Soha nem sminkeltem ki magam sima hétköznapokon csak ünnepségeken, ezért ma sem tettem.Mostmár normálisan léptem ki az ajtón és mentem a nappaliba.
Mindenki ott volt, csak Esme, Carlisle és Rosalie hiányoztak.Mikor leültem az egyik fotelbe, felszisszentem a hátamba nyilaló fájdalomtól.
- Na jó!- pattant fel Ethan- Nem tudsz becsapni! Látom hogy rosszul vagy! Most veszünk neked egy ágyat!- vette fel a kocsikulcsot.
- Nem kell ágy!- álltam fel én is. A hirtelen mozdulattól még jobban kezdett szúrni a hátam ezért összeszorítottam a szemem.
- Ha jól vagy és nem kell rendes ágy,- dobta le a kulcsot a földre- akkor nem esik nehezedre felvenni nekem a kulcsot.- jelentette ki.
- Ez egyre jobb és jobb lesz!- tette keresztbe a kezét melkasa előtt Emmet.
- Ha a hajolásban fogom meghúzni a hátam- fenyegettem- akkor nem tudom mit csinálok veled!
Elkezdtem hajolni lefelé, de akkorát rándult a hátam, hogy összerogytam.- Add a kulcsot!- segített fel óvatosan Ethan.
Nagyot sóhajtottam és beledobtam a kezébe.- Én is megyek- pattant fel örömében Alice.- Valakinek ki kell választani az ágyat. Emmet! Te is gyere mert te simán fel tudod cipelni Ethan szobájába.
- Várjunk csak egy pillanatot! Ethan szobája?!- akadtam ki.
- Ha nem akarod akkor tehetjük máshova is- ajánlotta fel a Szerelmem.
- Akarom, nagyon is!- vágtam rá egyből.
Azzal el is mentek engem otthagyva Jasper- rel.
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! 😁😍😋
ESTÁS LEYENDO
Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)
FantasíaAnyám mindig azt mondta, hogy nem vagyok átlagos. Hogy, más vagyok mint a többi. És, hogy szeressem ezt a másságot. Ezután meghalt, ahogy a falkám többi tagja is. Menekülnöm kellett, hogy ráleljek a boldogságomra. Viszont azt még én sem tudtam, enne...