Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Hasonlók

Az erdő sötét mélységeiben sétáltam. A hó már egy ideje elolvadt. Fehér bundámat összeragadt sárgumók húzták. A Hold fénye csaknem teljesen bevilágította az utat. A távolból egy farkas üvöltött fel. Ebből megtudtam, hogy a rezervátum közelében vagyok. Egyedül voltam, de nem féltem. Pofámról nyállal vegyített szarvas vére folyt végig egészen nyakamig. Halk neszet hallottam mögöttem. Tenger szemeimmel néztem hátra. Egy fenevad alakja rajzolódott ki a fák mögül.

~Gina.~ lépett hozzám meghökkenve~ Mit keresel itt?~nézett végi rajtam.

Megpróbálta letisztítani a bundámat mely úszott a vértől és a sártól.

~Jacob.....mi lesz holnap? Mit fogunk tenni ha vesztünk? Mi lesz ha mindenki meghal csakis miattam?~ csodálkozva nézett rám.

~ Na ide figyelj!~ mordult fel~ Te Regina Snow vagy! A két leghíresebb alfa utódja. Nem hittem volna hogy egy ilyen, mint te félsz a vámpíroktól. Hát ilyen példát láttál te a szüleidben? A falkádban?~ ugatott fel.

Elképedve hallgattam a farkast és beláttam, hogy igaza van. Bevillant egy kép. Édesanyámról. Meleg nézése és édes hangja ahogy arról kérdez milyen napom volt. Aztán az, mikor kiáltja hogy fussak. Feláldozta magát hogy megmentsen. Ahogy apám is, és a falkám is. Ha én meg is halok, akkor Emmát nem engedem hogy elvigyék. Azt akarom hogy boldogan éljen.

~ Jacob....köszönöm.

*****

- Emma.- hívtam ide kislányomat.

A meséből felnézett és boldogan tipegett hozzám. Felkaptam és kikapcsoltam a tévét.

- Jó korán fent vagy.- lepődtem meg- Vajon ki kapcsolt neked mesét?- motyogtam.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, mire Emmett meglepődve felszólal.

- Reggel négy van. Nem kéne még aludnod?- nézett ki a konyhából.

- Neked is jó reggelt.- forgattam meg a szemem- Amúgy tudod hogy ki tett be a picinek mesét ilyen korán?- léptem be én is a helyiségbe.

- Én, de azért mert azt hittem visszaalszik rajta. - vakarta meg a tarkóját.

- Hát, legalább a karomban elaludt.- próbáltam igazítani a helyzetén mert lelógott a feje.

- Tisztára te vagy.- simította meg a buksiját.

- Ebben egyet értünk. - vigyorodtam el.

- Amúgy Carlisle azt mondta hogy délben ott kell lennünk.- fordult el, hogy főzzön nekem egy kis kávét.

- Igen, hallottam.- fektettem le a lányom az egyik fotelbe.- Még mindig nem tudom hogy mi legyen Emmával. Jó, megértem hogy biztonságos lesz Nessyvel, de akkor is. Európában biztos nyugtuk lesz? Mert Olaszországban van a Volturi.

- Csak annyi lesz hogy megszálnak egy hotelben Oroszországban és a legközelebbi gépell vissza jönnek ha megkapják az üzenetet hogy nyertünk.- próbált nyugtatni.

- Elhiszem.- mosolyogtam.- Azért remélem hogy gyorsak az orosz gépek.

- Ez a beszéd.- ütött válba.

*****

Az idő gyorsan telt, és azon kaptam magam, hogy már a reptéren vagyunk és a lányomtól búcsúzunk el.