Már két hete, csak ketten vagyunk otthon. Ethan elkezdett a zongorán tanítani. Nem mondom azt, hogy annyira rossz vagyok, de még így se jó, ilyen középkategória, azt hiszem. Az estéket átbeszélgettük, vagy társasoztunk. Legalábbis, amíg el nem aludtam. Amikor átléptem álomvilágba, a Szerelmem fel vitt a szobánkba és nem mozdúlt mellőlem.
- Hat.- dobtam a dobókockával. - És már hármatszorra nyertem egyhuzamra. - dőltem elégedetten hátra a kanapén.
- Ez nem ér. - hisztizett mint egy gyerek.
- Miért is? - húztam fel a szemöldököm.
- Mert. Amúgy is, csak hagytalak nyerni. - húzta fel az orrát.
- Ha te így gondolod. - rántottam vállat. - De most megyek aludni. - ásítottam.
- Megyek veled. - állt fel a szőnyegről.
- Nem, nem kell. Más feladatot adok neked. - állítottam meg- Te most szépen elmész, és eszel. - mutattam az ajtóra.
- Dehát, nem vagyok éhes. - ráncolta a szemöldökét.
- Ó, igen? Naés, honnan van véred? - néztem körül a nappaliban. - Én nem emlékszek arra, hogy tartottatok vért a házban. - vágtam gondolkodó arcot.
- Honnan? - kérdezte volna.
- Hogy honnan tudtam? - vágtam a szavába- Attól, hogy nekem nincsenek képességeim, persze a farkasomat leszámítva, még tudok egyet s mást. - kacsintottam.
- Csak nem akarom, hogy egyedül maradj. Bármikor ránk törhet. - nézett mélyen a szemembe.
- Talán menjek veled? - tettem fel egy kérdést.
- Nem, azt végképp sem szabad. - csóválta a fejét.
- Akkor? Ha itthagysz pár órára egyedül és rám támad, az ugyan az, mintha itt maradnál gyengén. - okoskodtam.
- Rendben. - nézett a cipőjére.
- Akkor elmész? - csillant fel a szemem.
- Igen. - dünnyögte.
- Örülök. - adtam egy csókot, és kitereltem a bejáratin. - Vigyázz magadra.
-Te is. - azzal el is tűnt a sötétben.
Nagy sóhajtás közben zártam be az ajtót. Felmentem a szobánkba és kerestem egy pizsamát. Lefeküdtem és aludtam pár órát.
Valami hangos puffanásra ébredtem, ami a földszintről jött. Óvatosan lemerészkedtem a lépcsőn, és már próbálkoztam az átváltozással. De amit ott láttam a nappaliban, az lesokkolt.
Ethan feküdt a földön, felette egy fekete farkas vicsorgott.
ESTÁS LEYENDO
Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)
FantasíaAnyám mindig azt mondta, hogy nem vagyok átlagos. Hogy, más vagyok mint a többi. És, hogy szeressem ezt a másságot. Ezután meghalt, ahogy a falkám többi tagja is. Menekülnöm kellett, hogy ráleljek a boldogságomra. Viszont azt még én sem tudtam, enne...
