Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

A nyár vége

Ez a fél hónap gyorsan eltelt.
Az érkezésem utáni nap megcsináltaták a motorom. Nem hazudok gondoltam arra hogy elszökök, de nem akartam ott hagyni őket.
Ebben a pár hétben Derek és Sarah gyámsága alá kerültem.
Hogy ez mit jelent? Azt hogy Matt a hivatalos testvérem és vannak új szüleim! És nem haboztam, a vezetéknevüket is elfogadtam.
Bemutatom!.... Queen Lockwood- ot!

Persze nem volt olyan könnyű ezeket mind megtenni, de az a lényeg, hogy mostmár senki se fog felismerni.
Egy átlagos tini vagyok a sok közül egy ici-pici hibával amit nem fogok kimutatni, mert nem bírnak olyan gyorsan felidegesíteni. Szerencsére az északi farkasok a hidegvérükről híresek. Szinte irónikus, hogy eddigi életem során ezt az erőt akartam birtokolni, és most, hogy már az enyém, meg szeretnék szabadulni tőle.
És persze egyetlen okból. Iskolába kell járnom mivel tizenhat vagyok míg a " bátyám" tizennyolc. Neki ez az utolsó éve aminek persze nagyon örül. Én már kevésbé. Mivel nekem nem megy olyan lazán ez a barát téma. És ha véglegesen itt hagy jövőre, nem tudom, hogy mihez kezdjek. Sosem voltam az a "magányos farkas" típus, viszont itt nem bízok sokmindenkiben és az is rátesz egy lapáttal hogy vámpírok járnak a suliba. Ezért "kölcsönvettem" Sarah-tól a legerősebb parfümjét hogy enyhítsem a "szagom" amit csak ők tudnak érezni.

- Hugi! Reggeli!- kiáltotta Matt amivel mély durmolásomat megzavarta.

- Jó, jó megyek már! - keltem fel kábán és kikászálódam az ágyból. Fogat mostam, borzos hajamat átfésültem és felöltöztem.
Még mindig csak feketében vagyok hajlandó járni. Azt hiszem, így mutatok tiszteletet a holtak iránt. De legalább kiemeli a szőke hajam.
Nos, igen. Más vagyok mint a többi farkas, mert szőke, kék szemű és világos bőrű vagyok. Nagyjából olyan mint egy átlag fehér ember. Nem tudom, hogy miért születtem ilyennek, sőt senki sem tudja. Ezért nem akarták, hogy átváltozzak farkassá...
Hát, pechükre! Lemaradtak egy átlagos farkas látványáról.

Felvettem egy vágott fekete bőrgatyát, egy fekete halál fejes ujjatlant és a bőrkabátomat, ami szintén fekete volt. A hajamat jobbnak láttam, ha felkötöm, hiszen nem bízok semmit a véletlenre. Jöhet egy kis szél, és a rezervátumról ide csalhatom a falkát.
Utoljára a szemeimet húztam ki feketével. Persze nem mintha eddig nem sminkeltem volna a régi otthonomban is.

Mivel későn keltem, és a készülődés is felemésztett egy csomó időt, csupán pár percem maradt, hogy normálisan reggelizzek. Sietve felhúztam egy magassarkú csizmát és ki is léptem a házból. Mély lélegzetet vettem, és széles mosollyal az arcomon néztem fel a szürke felhőkkel borított égre.
Érzem, hogy ez a nap más lesz. Barátokat szerzek, emlékeket gyűjtök, és tizenhat év után végre normális leszek.

- Elvigyelek?- Kérdezte kaján vigyorral az új kocsija mellett Matt.

- Kösz nem. Maradok a motornál. - Kacsintottam felé és nagy léptekkel elsétáltam mellette.
Valamennyire csodálom, hogy ilyen gyorsan be tudott fogadni, mint a húgát. Bár, ahogy megismertem ilyen rövid idő alatt, Matt barátságos és közvetlen. Olyan, mint egy Golden retriever.
Sokkal többet tudtam meg róla, mint amennyit kellett volna. Mondjuk, hogy volt egy húga, de meghalt egy állattámadás miatt. Fogalmuk sincs, hogy mi okozhatta a halálát, de a rendőrök és a vadőrök medvére gyanakodtak.

Odasétáltam a mocimhoz ami jobban nézett ki, mint új korában, persze hála Dereknek. Felszálltam és felvettem a sisakom. Elindultam, mögöttem Matt-el. Az út jóformán békésen telt. Páran megbámultak. Igen, gondolom sejtették, hogy ki vagyok. A "rejtélyes lány, aki szökésben van". Akik hallottak aznap az étkezőben, mikor Sarah kikérdezett, szépen mondva is, de elpletykálták az egész városnak, miután híre ment, hogy itt maradok. Pazar hír, hogyne mondjam, de kénytelen vagyok ennyibe szimplán belenyugodni.