Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Nem engedik

Szótlanul ültünk egymással szembe a kanapén. A földre meredve gondoltam végig a tegnapi dolgokat. Nagyot nyeltem, mikor Zayn jutott eszembe. A szikrázó szeme, a tűhegyes fogai és a fekete bundája, mind ott lesz az emlékeimben. Egy gondolat vele kapcsolatban viszont szöget ütött a fejembe.

- Mi történt a farkassal? - emeltem a velem szembe ülő férfira a tekintetem.

- Mostmár nem fog zavarni egyikőnket sem. - nézett méjem a szemembe.

- Ezt úgy érted hogy- csuklott el a hangom.

- Igen, úgy. - válaszolt ridegen.

- Rendben. - dőltem hátra a kanapén.

És ekkor megint beállt a csend. Senki se szólalt meg. Csak az óra kattogását lehetett hallani, amit még fél éve vettünk, mikor Emmet és én elkezdtünk bírkózni, a falhoz csalódtunk, és szegény óra velünk együtt esett a földre. Persze mi nem törtünk össze, úgy mint ő. Vicces visszaemlékezni arra a napra.

Egy fél óra elteltével, lépteket hallottam az ajtó felöl. Alice volt ott és.......... Ethan. A szívem megszakatt mikor megláttam. Gyenge testét alig bírta két lábon tartani. Fekete haja borzos volt, mely még most is kifejezetten jól állt neki. Felálltam a kanapérolt, de mikor el akartam indulni hozzá, a mellettem álló férfi- aki velem együtt állt fel- állított meg és nemlegesen megrázta a fejét.
Könnyes szememet váltogattam az itt lévők közt, majd felrohantam a szobámba.
Amikor felértem, zokogva borultam az ágyra.

Mi az, hogy nem mehetek hozzá közel? Miért nem zárhatom karjaimba gyenge testét, mely most miattam ilyen? Miért nem engedik? Miért nehezítik meg amikor oly nagyon fáj?

Ezek a kérdések forgalmazódtak meg bennem. Azt hiszem álomba sírhattam magam, mert utolsó emlékem az, hogy gyenge lépteket hallottam.

Felébredni felébredtem olyan éjfél fele, de a szememet kinyitni nem nyitottam. Éreztem, hogy figyelnek. Ez pedig azt eredményezte, hogy gyorsan a fejemre húztam a takarót, amit nem értem, hogy hogy került rám.
Mindigis féltem a sötétben. Viszont az már tényleg ilyesztő, mikor érzed is valaki jelenlétét a homályban.

Lehet, hogy a szervezetem kipihente magát, és bármikor át tudom ölteni állati alakom, de egyszerüen rettegtem ebben a percben, nemhogy még bíztassam is magam, hogy meg tudod magad védeni Kislány, csak ne félj hisz erősebb vagy mint egy átlag ember.
Már tíz perc is eltelhetett, mikor megelégeltem ezt és kipatantam a takaró alól.

Alaposan körbenéztem a sötét szobában amit csak a fogyóhold fénye világított meg és boldogan elkönyveltem magamnak, hogy csak a képzeletem játszott velem.
Boldogan dőltem vissza a párnák közé, és folytattam az eddigi nyugodt és az evés mellett a legfantasztikusabb cselekvést. Az alvást.

Hi Guys!

Olyan dúrva hogy pont a 60. részre lett meg a 6K megtekintés. Amit mellesleg megköszönök mindenkinek.

Hogy telt a napotok? Az enyém elviselhető volt. (mondjuk ha azt nem nézzük, hogy bioszból írtunk.🙃)