Anyám mindig azt mondta, hogy nem vagyok átlagos. Hogy, más vagyok mint a többi. És, hogy szeressem ezt a másságot.
Ezután meghalt, ahogy a falkám többi tagja is.
Menekülnöm kellett, hogy ráleljek a boldogságomra. Viszont azt még én sem tudtam, enne...
Mikor felébredtem, már sötét volt. Nem tudom, hogy mi szívhatta le ennyire az energiámat a napokban. Talán az a vörös szempár tulajdonosa volt? Vagy a fáradság miadt képzeltem azt is?
Amikor kinyitottam a szemem, Ethan sötét íriszeivel találtam szembe magamat.
- Miért nézel?- mosolyogtam
- Megnyugtat, ha nézlek.- bújt közel hozzám.
- Ó, hát felébredtél?- pillantott hátra Alice.
- Azt beszéltük meg, hogy ha szeretnéd, akkor megszálunk egy motelben.- világosított fel a kezemet fogó fiú.
- Nem muszáj.- ráztam meg a fejem- Csak meg szeretném kérdezni, hogy mennyi még az út?
- Hát, ki kellet kerülni a farkasokat, ami nagyon nehéz volt. Ezért ráhúztunk az útra, plusz fél napot. És még egy napot kell mennünk, hogy a régi területedre érjünk. Ó, és meg kell állnunk majd vadászni, hogy ne gyengüljünk le. Mikor a területen vagyunk, Emmet váltja át Jasper helyét, mert erősebb. Ha netán a nagyapád nem szívlelné a jelenlétünket.- magyarázta Alice.
- És mikor akartok vadászni?- kérdeztem.
- Mindjárt egy erdő mellet fogunk elhaladni.- mondta a lány.
- Te nem vagy éhes?- kérdezte aggódva Ethan- Mostanában nem eszel valami sokat.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.- húztam fel a szemöldököm
- Szerintem, tudod te, hogy miről beszélek.- szorította meg enyhén a kezemet.- Érzem hogy gyenge vagy.
- Sajnálom.- hajtottam le a fejemet.- Mostanában rosszabbnál rosszabbakat álmodok.
- Például?- hangzott fel a kérdés egyszerre.
- Olyanokat, hogy Edward beszélget Zayn-nel valami elrablásról. Meg hogy abban a ketrecben vagyok és- nem bírtam folytatni, mert elcsuklott a hangom.
- És?!- Ethan hangjától felállt a hátamon a szőr, de nem féltem, mert tudtam hogy nem miattam lett ingerült.
- Ethan!- szólt rá Carlisle
- Bocsánat.- nézett rám boci szemekkel. Amire én csak vigyorogni tudtam.
- A kérdésedre a válaszomat nem részletezném, mert a végén kitörnéd az ajtót.- mutattam a Párom felőli ajtóra.
- Mit csinál az autómmal?- kérdezte Alice felháborodva.
- Semmit!- vágtuk rá egyszerre.
Az út további részében csendben ültünk. Én játszottam Ethan ujjaival, amit ő örömmel nézett. Emmet bámúlt ki az ablakon, Alice vezetett, és Carlisle is hasonló képpen cselekedett mint Emmet.
Egyszer csak, egy sötét erdő mellett megálltunk. Jasper termett hirtelen az autó előtt. Kiszálltunk a kocsiból, és Carlisle megszólalt.
- Mi elmegyünk vadászni és valaki itt marad vigyázni Ginára.- nézett körül.
- Majd én.- válaszolt Ethan.
- Nem szükséges.- ráztam meg a fejem.- Ha baj van, sikítok. Meg amúgyis, át tudok változni farkassá. Meg tudom védeni magam.
- A harag és a félelem, nem ugyan az.- magyarázta Carlisle. - Ha félsz, nagyon nehezen tudsz átalakúlni.
- Attól, hogy félek, még mérges vagyok azokra a személyekre akik ártani akarnak nekem és a családomnak.- azzal a lendülettel, beültem a kocsiba és elkezdtem majszolni egy szendvicset.
- Szerintem ezt megbeszéltük.- mondta Emmet- Gina bátor és erős. Meg tudja magát védeni. És ha baj van akkor sikít.
Mikor kinéztem, már senki sem volt az autónál. Megettem az ételt és megnéztem az órát. 00:03. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi időbe tart egy vadászat.
Már fél óra is eltelt, de senki lélekjelenlétét sem látom. Kinéztem a kocsi ablakán és megint az a bizonyos vörös szempár fogadott. Nem féltem tőle. Valamiért a kíváncsiság felülkerekedett a félelmen.
- Ki vagy te?- biccentettem oldalra a fejemet.
- Az nem számít.- suttogott a fülembe egy ismerős hang.
- Talán ismerlek?- csúsztam közelebb az ablakhoz.
- Talán igen, talán nem.- a hangjától kirázott a hideg.
- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem
- Segíteni akarok.- válaszolt.
- Na és, miben?
- Túl sok a kérdés, és kevés az idő. Viszont a barátaid már visszafelé jönnek. Megígérem, még találkozunk és akkor megkapod a válaszaidat.- és el is tűnt. Rá tíz másodpercre kivágódtak a kocsi ajtajai és behuppantak a többiek.
- Nem féltél?- kérdezte Emmet.
- Az elején igen.- mosolyogtam.
- Jasper már elindúl.- válaszolt Alice a kimondatlan kérdésemre.
- Biztos nem volt semmi baj? Olyan mintha szellemet láttál volna.- kérdezte Ethan. Magamra eröltettem egy vigyort és megráztam a fejem.
Valahogy úgy éreztem, hogy nem szabad megtudniúk, hogy mégis mi történt amíg vadásztak.
Sziasztok! Sorry! Pár órával késtem, de legalább kihírdetem a győztes borítóképet! Amit feltételezem, hogy néhányan már észre vetettek.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ez lenne az. Hát, sorry akinek nem ez jött be, de a nép többsége ezt választotta!😁🤣😋 És szeretném megköszönni mindenkinek, mert megvan a 100 vote!!!😍😘 Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm, hogy olvassátok ez a könyvet! És persze mindig örömmel tölt el amikor olvasom a kommenteket! Azokat is nagyon szépen köszönöm!😍😘😋 Remélem tetszett ez a rész is mindenkinek!😊😃🤣
