Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Olyan vagy mint ő

Az idő tökéletes volt a sétára. A frissen esett hó visszatükrözte a nap sugarait. Egy felhő sem volt az égen. Megálltunk egy régi kilátónál, és a kabátainkból meleg fészket készítve foglaltunk helyet a földön. Egyikőnk sem szólalt meg. Olyan varázslatos volt az a pillanat. Néztem a hófehér tájat és halgattam kisbabám szuszogását. Néha felfigyeltem egy-egy magányos őz lépteire.

Lehunytam a szemem és szerelmem vállára dőltem, ezzel is pihentem, mikor egy kisebb széllöket az orromba juttatott egy idegen szagot. Ethannel egyszerre kaptuk fel a fejünket.

A fenyők takarásából kidugta a fejét egy szürke farkas. Fiatalnak látszot. Egyáltalán nem ellenségesen lépett egyet felénk. Lehajtotta fejét előttem.

Kikerekedett szemekkel bámultam alakját, mikor egy hozzá nagyon hasonló bundájú kölyök futott ki a fák mögül. Gyanúsan kémlelt minket, mikor rálépett-gondolom- testvére farkára. Szegény felnyüszített. Elkezdtek birkózni.
Felkuncogtam, a játékukon.
Emma felébredt és ő is hangos nevetésbe kezdett.
Érdeklődve figyeltek fel kislányom nevetésére. Nem törődve a vámpírral aki mellettem ült, nézték meg a csöpséget.

- Kevin! Jason! Hol vagytok? Feladtam! Már elő jöhettek!- hallottunk meg egy lány hangját.

Egyre közeledtek léptei, mikor egy faág alatt kibújt.

- Ááá, szóval itt vagyto...-a torkán akadt a szó mikor meglátott minket.- Fiúk, tünés innen most!- zavarta el őket- Bármiért is vagy itt vámpír, meg foglak ölni, ha nem tűnsz el.- morogta.

- Mi nem fogunk ártani nektek.- mosolyogtam barátságosan. A lány érdeklődve nézett rám. Felteszem eddig nem is vett észre.
Lassan beleszagolt a levegőbe. Meglepődség tükröződött az arcán.

- Mi vagy te?- kérdezte döbbenten.

- Hasonló, mint te.- álltam fel, babámat Ethan kezébe téve.

- Bizonyítsd!- lépett egyel előrébb.

- Ahogy akarod.- sóhajtottam és levettem a csizmám, hogy legalább az maradjon egyben.
Nagy levegőt vettem, és átalakultam.

Bundám egybeolvadt a hóval. Szemem virított a fehérségben. Enyhén oldalra biccentettem fejem, lássa igazam volt.

- E-ez lehetetlen.- dadogta, viszont nem láttam szája mozgását.

Meglepődötségem hatására leültem és úgy bámultam a lányra.

- Hallom, hogy miket gondolsz.- kíváncsi voltam, hogy ő is.

- De te nem vagy a falkám tagja.- húzta fel szemöldökét.

- Úgy látszik mégis.- szólalt meg Ethan.

- Te meg végkép nem.- lépett hátra két lépést.

- Elvezetsz a falkához?- álltam fel.

- Nincs más választásom, gondolom követnétek.- forgatta meg szemét.

- Ez ismerős.- dörmögte szerelmem alig halhatóan.

- Mi? Mi?- hallatszódott egyszerre a hangunk, ugyan olyan stílusban.
Nem foglalkozva Vőlegényem meglepődött arcával indult el a még mindig ismeretlen fajtársam.

- Hazaviszem Emmát és követlek titeket. - simította meg fejem Ethan.

- Biztos, hogy egy ezer fős farkasfalkába szeretnél menni? Nyugi. Nem fogják megölni.- fordult vissza türelmetlenül a farkas.

- Vigyázok magamra.- néztem szemébe, és utoljára megszagoltam őket.

- Mi a neved?- néztem fel a lányra.

- Kayla.- válaszolt- A tiéd?

- Gina.

- Georgina?- kérdezte.

- Regina.- feleltem.

- Hmm....ismerős a neved. Európai vagy?

- Amerikai. Viszont te angol?

- Azt a nyelvet beszéljük általában, de a beilleszkedéshez a román is kellett itt.

- Hány nyelvet beszélsz?

- Én most kettőt tudok, de ha Alfa akarok lenni, akkor a latint is meg kell tanulnom.

- Alfa az apád?

- A nagyanyám.... A szüleim egy éve meghaltak.

- Sajnos tudom milyen érzés.- hajtottam le a fejem.

- Neked van falkád?

- Már lassan három éve nincs.

- Emberek?

- Vámpírok.- suttogtam

- Mégis egy vérszívóval vagy.- értetlenkedett

- Ő volt az egyik személy, aki elfeledtette velem a múltam, és mutatott számomra egy új családot.

- Csak vámpírok vannak az új falkádban?

- Neked mennyit sejtet az a név, hogy Jacob Black?

- Amerika legerősebb falkájának Alfájának leszármazotja volt, de elárulta a családját.- mondta, gondolom azt a történetet, amit már kívülről fújt.

- Nem egészen.- kezdtem bele- A falka árulta el őt. Végül vezér lett, de lemondott hatalmáról, mert bevésődött egy különleges személybe.- mondtam el az igazságot.

- Dehát, akkor is lehetett volna ő a csapat vezetője.- értetlenkedett.

- Ez sokkal bonyolultabb. A lány nem volt teljesen ember.

- Ezt meg hogy érted?

- Hát....ömm....- nyüszítéseket hallottunk közel hozzánk.

- Abban az üregben vannak ruhák. Vedd fel. Én megnézem mi lett az öcséimmel.- futott a hang irányába.

Visszaváltoztam és elindultam a lyuk felé. Kivéve a ruhákat kezdtem felhúzni az alsóneműt, mikor valaki megszólított.

- Te meg ki vagy?- hallottam meg egy mély férfi hangot mögülem.
Ilyedten fordultam meg, mire végigmért tetőtől talpig. Kipirult arccal takartam el magam.

- Én...én...Inkább azt mond meg, te ki vagy.- fontam keresztbe kezem mellem előtt.

- Hmm, érdekes.- kezdett el felém lépkedni.

- Ugyan mi?- kérdeztem gúnnyal a hangomban.

- Hogy egy ember mínusz kilenc fokban remegés és kihülés nélkül kibírja.- húzta fel a szemöldökét.

- Honnan veszed, hogy ember vagyok?- ráncoltam össze a homlokom.

- Hát- lépett lassan közelebb- világos a bőröd, ezért nem lehetsz farkas,- már csak tíz méterre volt- a vámpíroknak nem kék a szeme, és nem jönnek zavarba- alig pár lépés választott el minket- a boszorkányok meg nem járnak mesztelenül.- simított végig arcomon.

Ellöktem kezét.

- Nem vagyok boszorkány.- morogtam- Nem vagyok vámpír.- forrósodott fel a bőröm.- És az életbe, ha mégegyszer azt mondod, hogy ember vagyok, akkor azt kívánnád inkább az lennék.- villantak fel szemeim.

- Olyan vagy, mint ő.- hátrált el egy lépést.

Boldog húsvétot Guys! Ez egy kicsi ajándék számotokra😍🐣🐰🥚