Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Skarlátvörös

- Drágám. Boszorkány vagyok....

- Nem hittem volna, hogy találkozom egy....-nem bírtam befejezni mondatom, mert közbevágott.

- Boszorkánnyal? Én sem hittem, hogy a kihalt fehérfarkasok leszármazotja kér majd segítséget tőlem. Dehát a jövőt senki sem tudja megmondani. - hangja barátságosan csengett és mondata végén kedvesen elkezdett kuncogni.

- Hogyhogy leszármazott? Volt több hozzám hasonló? Vagy van?- bombáztam kérdésekkel.

- A jégkorszak idején már éltek hozzád hasonlók, belőlük lettek a mostani farkasok, akikről te is tudsz. Ők alkalmaszkodtak. Akik megmaradtak fehéren, azok Omegaként élték napjaikat. Így szépen lassan kitörölték magukat a "varázslatos lények" történelméből. Mármint a boszorkány könyveim ezt írják. Viszont az elmúlt közel háromszáz év során eddig csak rólad hallottunk.- mélyítette el egy fokkal a hangját.

- Én kitől örökölhettem ezt, hisz egyik szülőm sem volt hozzám hasonló.- értetlenkedtem.

- Biztos vagy benne? Talán nagyszülők?- találgatott.

- Csak a nagyapámat ismerem, de ő sem ilyen. Sőt....- sóhajtottam egy nagyot.

Beállt a kínos csend. Mindketten gondolkodtunk, mit osszunk meg a másikkal. Én kérdéseket gyűjtöttem össze a fejemben. Mármint gyűjtöttem volna, de e percben nem bírtam moncentrálni semmire. Ez az apró információ is kiakasztott, hisz rég vártam már egy ilyen hírre. Ám mégis eszembe jutott egy amit eddig emésztettem legbelül.

- Mikor a nagyapámnál voltam, akkor.....akkor nem átlagos magasságúvá változtam átalakulásnál.- kezdtem bele a mesélésbe- Erős voltam. Nagyon. Viszont a végén kifáradva estem össze. Ha ezt tudnám kontrolálni, akkor a Volturi ellen fel tudnám használni. Talán ha segítenél....

- Én nem tudok ebben segíteni.- kuncogott fel ötletemen- De ugye nem gondoltad, hogy itt, a hegyekben, nincs egy falka sem? - emelte ki a "hegyekben" szócskát.

- Ismered őket? Hol vannak? Nem éreztem a szagukat.- értetlenkedtem.

- Én csak híreket hallottam.- rázta meg a fejét- Van más kérdés, amire választ vársz?

- Egy látomásomban...- gondolkodtam, hogy hogyan is fogalmazzak- egy vámpír megharapott és, nem haltam bele, hanem...

- Átváltoztál?- húzta fel érdeklődve szemöldökét.

- Nem láttam a végét, mi lett velem, csak azt, hogy azokat a tüneteket produkáltam. Szerinted lehetséges lenne?- halkultam el a kérdés végére.

- Nem hinném, hogy erre is képes lennél, de semmi sem lehetetlen.- mosolygott, de a szemében szomorúság csillogott.

- Akkor én szerintem megyek.- álltam fel- Ha eszembe jut még valami, akkor felkereslek. De most ez bőven elég volt.- elköszöntem és kiléptem a házból.

Gyönyörű idő van, szerintem elmegyek Emmával és Ethannel sétálni egyet.

Beléptem a vendég épületbe és egyből megláttam szerelmemet, karjában pedig apró manónkat.

- Nagyon szép szemei vannak.- suttogta, úgy hogy csak mi halljuk.- A formáját tőled örökölte.

- Igen.- léptem közelebb hozzájuk- szerencsére a színét pedig tőled.- simítottam meg babám buksiát.

- Kíváncsi vagyok, mikor fog besárguli neki.

- Szerinted be fog? Lehet így marad.- gondolkodtam.

- Szeretnéd, ha így maradna?- nézett íriszeivel rám.

- Igen. Mert akkor tényleg illene hozzá a második neve.- jelentettem ki.

- Lemaradtam valamiről? Hogy hívják a lányunkat? - hajolt közelebb.

- Emma Scarlet Cullen....