Az Omega - Holdtölte(átírás alatt)

Egy pillanatig tökéletes

Egy bőrkötetes naplót adott a kezembe. Kinyitottam a kiskönyvet és figyelmesen végig futtattam szemem a sorokon.

2031. november 12.

Ez az első bejegyzésem. Esme azt mondta, hogy ez segíteni fog nekem. Lássuk csak. Hol is kezdjem? Amióta Ethan elment az életem romokban áll. Ugyan csak pár hete történt, de mintha minden megváltozott volna. Nem szeretném ezt nagyon kifejteni, de öngyilkos akartam lenni.....

2031. december 7.

A pocakom egyre nagyobb lesz. Örömmel tölt el, mikor a pici Emma-rá gondolok. Ami egyre idegessebbé tesz, az Ethan hiánya. Félek, hogy mi lesz kettőnkkel. Nagyon meglepődtem, mikor a hír hallatán eltűnt. Talán a felelőség miatt hagyta el a családját?....

2031. december 24.

A szenteste gyönyörű volt. Kaptam egy ezüstnyakláncot Alice-től. Zack-nek egy fából faragott autót adtam. Annyira szeretem ezt a csöpséget. Egyszerűen hihetetlen, hogy a vámpírgének miatt ilyen gyorsan nő. Már van egy titkos szobánk, ahol mindig beszélgetünk. Azt mondta a kedvence vagyok, ami csoda, mert általában Alice a gyerekek kedvence.....

2032. január 2.

Reggel mikor felkeltem, egy csomag várt rám.... Ethan tette le az asztalomra éjszaka.... Itt volt és én bolond, nem keltem fel, hogy lássam.... A selyemzacskóban egy kék köves ejegyzési gyűrű volt. Nem húztam az ujjamra. Neki kell felhúzni a rám. A levélben ami mellette volt, az állt, hogy éjfélkor látni akar. Akkor találkozzunk.....

2032. január 11.

A tegnapot azzal töltöttük, hogy beszéltünk Emma-val. Nagyon meglepődtem, mikor Ethan meghallott egy hangot..... A kislányunk volt.......Ethan most ment el vadászni. Nem tudom mennyi ideig marad hátra, de nagyon rosz az előér....

Itt befejeződtek a sorok. Minél többet olvastam, annál világosabbak voltak az emlékeim.

- Valami még nem tiszta.- fordúltam a fiú felé- Ki az a Kyle?

- Ő volt a legjobb barátod még a szörnyűség előtt. Kiderített valamit a fajtáddal kapcsolatban. Ezért fogunk menni Erdélybe, mikor megerősödsz.- világosított fel.

- És, hol van a lányunk?- kérdeztem rá.

- Gyere.- mosolyodott el.

Még mindig voltak ködös részek az elmémben. Például George, Matt és még Aro is.

A nappaliba vezetett be Ethan. A kanapén Rose ült és tartott valamit, vagy inkább valakit a kezében.

Odalépkedtem hozzájuk, és ekkor megpillantottam Őt. Bevillant a kép. A sötétbarna haja, már elkezdett világosodni. Porcelánfehér arcát pír borította, és vérvörös szemei csak úgy fénylettek.

Mikor meglátott elkezdett nevetni és felém nyúlt aprócska kezeivel. Megszeppentem egy pillanatig, de utánna olyan melegség öntött el, hogy minden kétségem elszállt.

Gyengéden átöleltem aprócska termetét, és a karjaimba vettem. Mindketten nevettünk. Olyan boldog voltam. Egy öröm könnycsepp folyt le arcomon, és ezután jött amire nem számítottam.

A kislányom odanyúlt és letörölte aprócska kezével. A fejemben egy hang szólalt meg.

Ne sírj mami.

Nagyokat pislogva meredtem babám boldog íriszeibe.

- Ez meg mi volt? - néztem kikerekedett szemekkel vőlegényemre.

- A babánk nem az én képességem miatt tudott kommunikálni velünk, hanem az övével. - lépett mellém Ethan.

- Dehát ez....csodálatos.- vigyorogtam.

- Ha tudnád milyen makacs egy csöpséget hoztatok össze.-szólalt meg az ajtónak támasztva Emmet.

- Nehogy valaki véletlenül kinyissa.- utalt Ethan a nyílászáróra.

- Ugyan már.- legyintett a férfi.- Senki sem tud eltolni innen.- nevetett fel.

Rá pár másodpercre megmozdult az ajtó kilincse, csak az volt a probléma, hogy kifelé nyílt, ezért Emmet egy nagyot csattant a földön.

Elkezdtünk röhögni.

- Néha hallgathatnál is rám.- nevetett fel a párom.

Alice, mit sem foglalkozva a kidőlt óriással lépte át, és nyomott egy telefont a szabad kezembe.

- Ezt meg minek?- kérdezem értetlenül.

- Benne van mindenkinek a mobilszámja és, a szükséges adatok.- hadarta mit sem törődve a kérdésemmel- A bankkártyák a tokjában vannak és a kódok is. El ne veszítszd őket.

- Dehát miért?- tettem gyorsan Rose kezébe Emmát, féltve a közelgő kitörésemtől.

- Össze pakoltam nektek mindent ami szükséges.- tett le a dohányzóasztalra egy táskát.

- Alice!- fogtam meg a lány vállát- Még csak most múlt el az ideiglenes amnéziám, máris összezavarsz. Valamire talán nem emlékszem? Mi ez a sok dolog amiket adsz itt nekem?

- A Volturi akkor támad, ha eljön a tavasz......