Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 13: Tervek

Katie-t másnap átszállították a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályba. Addigra már minden roxfortoshoz eljutott az eset híre, bár a részletekről egymásnak ellentmondó verziók keringtek, és minden jel szerint csak Harry, Lucy, Ron, Hermione és Leanne tudta, hogy az átkot eredetileg nem is Katie-nek szánták.

- És persze Malfoy is tudja - osztotta meg a véleményét Harry, de Ron és Hermione továbbra is következetesen süketnek tettették magukat, valahányszor szóba hozta a „Malfoy titokban halálfaló" elméletet.

Ami Lucyt illette, ő továbbra is azt hangoztatta, hogy több bizonyítékra van szükség. Legalábbis a többiek számára. Mivel tudta, hogy ha elmesélni nekik azt, ami történt, Harry nem bírná visszafogni magát, és Malfoy után eredne, inkább a magánnyomozást választotta. Hétfő este, mikor Harry nyolc órára elindult Dumbledore-hoz, Lucy magához vette a Tekergők Térképét és azt hazudva, hogy sétálni megy, elindult megkeresni Malfoyt.

Egy üres folyosón megállva aztán áttanulmányozta a térképet és a fiút végül a hetedik emeleti folyosón találta meg, ahogy egyedül - ami már szokatlan volt - sétált ahhoz a falhoz, ahol a Szükség Szobája nyílt. A lány gyorsan futásnak eredt, miközben a térképen figyelte a fiú helyzetét, ám hirtelen furcsa dologra lett figyelmes: Malfoy eltűnt a térképről.

Ez úgy ledöbbentette, hogy megtorpant. Még soha senkit sem látott eltűnni a térképről. Hová tűnhetett Malfoy? Néhány másodperc után beugrott neki a válasz: biztosan belépett a Szobába, ami nem volt feltüntetve a térképen. Lucy eltette a pergament, majd a falhoz lépve magában elismételte háromszor a kérését:

Elrejtett Holmik Szobája... Elrejtett Holmik Szobája... Elrejtett Holmik...

Nem kellett csalódnia, mivel az ajtó megjelent, ő pedig gyorsan be is lépett. A pálcáját nem vette elő, ami nagy felelőtlenségnek tűnhetett, ugyanakkor valahogy meg kellett mutatnia Malfoynak, hogy nem ártó szándékkal jött.

A sikátorból, ahonnan múltkor a sírást hallotta, most motyogás szűrődött ki. Nagy levegőt vett, majd megkerülte a kitömött trollt, és ott meglátta Malfoyt, ahogy egy papírlapról varázsigéket olvas fel, miközben a szekrény felé int a pálcájával.

Lucy pár pillanatig habozott. Elhatározása, hogy kideríti, mi folyik itt, olyan erős volt, hogy abba bele se gondolt, mekkora őrültséget is csinál. Malfoy most már halálfaló volt, Voldemort csatlósa, vagyis sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Fegyvertelenül odasétálni hozzá öngyilkosságnak tűnhetett más szemében. Ugyanakkor látta maga előtt a síró fiút, aki teljesen összetörve remegett a padlón. Látványa ösztönös együttérzést váltott ki Lucyból, aki, mivel olyan jól ismerte a kétségbeesést, nem tudta volna magára hagyni őt.

Az egész egy agyrém volt, ez kétségtelen. De Lucy Potter élete sosem volt normális.

Végül minden mindegy alapon megszólalt:

- Szerintem az a szekrény javíthatatlan.

Malfoy elhallgatott, majd szinte azonnal megpördült és vaktában kilőtt egy átkot. Lucy oldalra lépéssel kikerülte, így az a mögötte álló tárgytoronyba csapódott. Az amúgy is ingatag építmény teteje erre lavina módjára borult le, egyenesen Lucyra. A lány gyorsan kivonta a pálcáját, egy suhintással megállította a rá zuhanó tárgyakat, majd egy újabb intéssel visszarendezte őket úgy, ahogy voltak. Ezután eltette a pálcáját, majd feltette a levegőbe két üres kezét.

- Fehér zászló, Malfoy. Nem akarok harcolni.

- Mit akarsz itt? - kérdezte a fiú, még mindig Lucy szívére célozva. A lány nem érzett félelmet a rá szegeződő pálcától.