Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 37: Az esküvő

Másnap délután három órakor a ház nagyjából kiürült, ugyanis aki nem Fleur körül tüsténkedett, az a gyümölcsöskertben felállított sátornál várta a vendégeket: ez jelentette a férfi-részlegét a lakóknak. Harry már megitta a Százfűlé-főzetét, amibe egy vörös hajú mugli fiú hajszálait keverték, így Lucy hiába kereste bátyja szokásos fekete, kócos üstökét a tekintetével, mikor néha kipillantott az ablakon. Ő maga már felvette a koszorúslányok arany ruháját, és most azért rohangált fel-alá, hogy előkerítse Mrs Weasley ametisztszínű süvegét, ami elkeveredett valahol. Közben összefutott Muriellel is, mikor a boszorkány felhozta a diadémját Fleurnek; mint mindig, most is kapott néhány kéretlen megjegyzést:

- Nocsak, a Potter-lány végre kikupálódott. Bár ebben a ruhában úgy néz ki, mint egy élő Griffendél-zászló.

- Ünnep volt az a nap, mikor Fred és George trágyagránátot robbantottak fel a széke alatt - súgta oda Lucy Ginnynek, aki nevetve bólogatott.

- Miről van szó? - kérdezte Hermione, aki abban a pillanatban sétált be a konyhába. Könnyű orgonalila ruhát viselt és hozzá hasonló színű magassarkú cipőt. Ő legalább választhatott, hogy mit akar fölvenni.

- Csak Muriel néniről beszéltünk - legyintett Ginny.

- Az előbb találkoztam vele, mikor jöttem le a lépcsőn - mesélte Hermione. - Rám néz, és azt mondja: Nocsak, ez az a mugliivadék leányzó? Aztán meg: Rossz a tartása, és csontos a bokája.

- Ne foglalkozz vele, mindenkit szekál - vigasztalta Lucy. - Engem Griffendél-zászlónak hívott.

- Én úgy is érzem magam - igazgatta a ruhája dekoltázsát Ginny. - Gyűlölöm ezt a ruhát. Alig várom, hogy lecseréljem.

- Szerintem nem lesz rá alkalmad, különben én már rég kikészítettem volna egy másikat - vélekedett Lucy. - Ahogy látom, lassan mindenki beér - lesett ki a konyhaablakon. - Jobb, ha mész és helyet keresel magadnak, Hermione, mert a végén Muriel közelében fogsz csak tudni leülni.

- Shh - intette Ginny, mert a boszorkány ebben a pillanatban bicegett le a lépcsőn. Csak akkor folytatták a beszélgetést, mikor Muriel már kiment. - Inkább mégis maradj itt, hogy ne fuss össze vele.

- Miért utáljátok ennyire?

- Mert kész rémálom - vágta rá Lucy. - Mindig mindenkit leszól, ráadásul nagyot hall, így ha valami nem tetszik neki, azt egy kilóméteres körzetben mindenki hallja.

- Régen mindig nálunk karácsonyozott - mesélte Ginny -, de aztán egyszer hál' istennek megsértődött, mert Fredék vacsora közben trágyagránátot robbantottak a széke alatt.

- Könnyesre nevettem magam - mondta nosztalgiázva Lucy. - Muriel persze leszólt, hogy min nevetek, és mondta, hogy ha így folytatom, megragadok Fred és George szintjén. Gondolhatod, mennyire érdekelt.

- Úgy látom, Muriel néni már eltűnt - nézett ki az ablakon Ginny. - Harry és Ron ott állnak a sátor bejáratánál.

- Akkor én megyek is. - Hermione még egyszer belenézett a gyönggyel hímzett kistáskájába, majd elköszönt és kisétált a hátsó ajtón.

- Nincs rajtad a nyakláncod - jegyezte meg Ginny néhány perccel később, mikor már Gabrielle is ott állt mellettük, valamint Mr és Mrs Weasley még gyorsan átbeszélték a menetet Monsieur Delacourral, aki Fleur kezét fogva próbálta megnyugtatni a mennyasszonyt. - Pedig illene is a ruhádhoz.

- Ó, igen. - Lucy öntudatlanul is odakapott a nyakához, de csak a csupasz bőrét tudta kitapintani. - Néhány napja már nem hordom. Nem szeretném, hogy ha hirtelen beüt valami és el kell mennem, valaki leszakítsa a nyakamról...