Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 15: Felix Felicis

- Na, milyen volt a randi?

- Halkabban!

Ahogy Lucy sejtette, másnap reggel még ki se kelt az ágyból és Hermione máris ott állt mellette szélesen vigyorgó arccal. Lucy sietve körülnézett, de Lavender és Parvati szerencsére már nem tartózkodtak a hálóteremben.

- Nem értem, miért kell titkolóznod - mondta Hermione, miközben Lucy öltözködött. - Te is lehetsz nyugodtan szerelmes, semmi...

- Hé, hé, hé! - egyenesedett fel Lucy. - Milyen szerelemről beszélsz te? Különben is, ez nem randi volt. Csak valakinek segítek...

- Szombat éjfélkor? Nagyon nem akarod, hogy meglássanak titeket...

- Mert senkire se tartozik. Olyan, mintha én lennék a... az a lélekfurkász vagy mi...

- Pszichológus?

- Igen, az. Ő pedig a páciensem. Próbálok segíteni neki, mert senkivel sem tud beszélgetni, és teljesen egyedül van. Értsd meg, az ő érdekében nem beszélhetek róla, és ebben semmi romantikus vagy ilyen dolog nincs.

Hermione hosszú ideig fürkészte az arcát, de úgy tűnt, Lucynak végre sikerült meggyőznie.

- Jó rendben. Nem faggatózom többet.

- Köszönöm! - ugrott Hermione nyakába Lucy. - De kérlek, ne szólj erről a fiúknak! Ne mondj nekik semmit, mert biztosan ki akarnák deríteni, kiről van szó és abból csak baj lenne...

- Ne aggódj, a titkod biztonságban van nálam - biztosította Hermione. - De miért is lenne belőle baj?

- Hermione.

- Jó, jó, nem kérdezem.

Látható egyetértésük azonban a fiúknak is szemet szúrt, akik a nagyteremig vezető úton végig azt kérdezgették, hogy Lucy kivel randizott tegnap (a lány végül már nem fáradozott azzal, hogy kijavítsa őket), és mivel Lucy egy szót sem szólt, Hermionéra szálltak rá. Hermione bizonyította, hogy jó titoktartó, ugyanis egész úton egy apró részletet sem árult el. Lucynak végre nem kellett a titok miatt aggódnia; örült is, ugyanis más, sokkal égetőbb problémákkal kellett foglalkoznia.

Először is, végre sikerült feloldania a következő bűbájt a pálca nélküli mágiás lapon, így neki is állt a Lumos gyakorlásának. Az volt a szerencséje, hogy a kék lángocska meggyújtását elővigyázatosságból mindig a csónakházban gyakorolta, ugyanis ha a szobájában tette volna, már rég leégette volna az egész Griffendél-tornyot. A párás és fülledt csónakházban azonban semmi sem kapott lángra, bár így a saját dolgát is megnehezítette, de első a biztonság.

Sajnos gyakorolni nem sok ideje volt, ugyanis a tanulás és a Malfoyjal való levelezés (egyre gyakrabban beszélgettek éjszakába nyúlóan, de legtöbbször csak egymást oltogatták vagy közösen szidtak egy tanárt és a sok házi feladatot) mellett Katie hiányát is orvosolnia kellett. A lány még mindig a Szent Mungóban feküdt, s nem volt szó róla, hogy egyhamar kiengedik - vagyis hiányzott egy hajtó a Griffendél új, nagyreményű csapatából, amit Lucy szeptember óta oly nagy odaadással edzett. Egyre halogatta Katie pótlását abban reménykedve, hogy a lány visszatér, de a Mardekár elleni nyitómeccs vészesen közeledett, s végül bele kellett törődnie, hogy más fog játszani Katie helyett.

Úgy érezte, egy újabb teltházas válogatást nem tudna végigcsinálni, ezért egyik nap átváltoztatástan után odament Dean Thomashoz. A csoport nagy része addigra kiment a teremből, viszont ott röpködött még jó néhány csicsergő sárga és piros madár. Ezek Hermione és Lucy teremtményei voltak, rajtuk kívül senkinek se sikerült még egy árva tollpihét se elővarázsolnia.