Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 25: Két tűz között

- Abban ugyan hiába keresed a választ - jelentette ki Hermione.

- Ne kezdd már megint! - mérgelődött Harry. - Ha nincs a Herceg, Ron most nem ülne itt velünk.

- De igen, itt ülne, ha elsőben odafigyeltél volna Pitonra - replikázott Hermione.

Lucy csak sóhajtott egyet, miközben lapozott egyet A mágia magasiskolája című könyvben. Harry és Hermione rendszeresen folytatták le ezt a vitát hétfő óta, mióta Harry emlékeztetőt kapott Dumbledore-tól a titokzatos feladata elvégzéséhez (mert hogy már ő is kapott házi feladatot). Mivel nem akarták mindig elküldeni Lucyt, valahányszor a téma szóba került, ezért úgy beszélgettek róla, hogy nem mondták ki nyíltan.

Vasárnap este volt. A klubhelyiségben ültek, a kandalló előtt. Rajtuk kívül már csak néhány másik hatodéves volt ébren. Pár órával korábban némi izgalomra adott okot, hogy a vacsorából visszatérve a táblán egy új hirdetményt találtak, mely a hoppanálásvizsga kitűzött időpontjáról tájékoztatta az érintetteket. Akik a jelzett nap, április huszonegyedike előtt betöltötték a tizenhetedik évüket, kiegészítő órákra jelentkezhettek, melyeket - szigorú biztonsági óvintézkedések mellett - Roxmortsban terveztek megtartani.

Ront már a vizsga puszta híre is pánikba ejtette; még mindig nem ment neki a hoppanálás, és biztosra vette, hogy meg fog bukni. Hermione, akinek már kétszer is sikerült a művelet, nem izgult annyira, Lucy és Harry tizenhetedik születésnapjáig pedig még négy hónap volt hátra, így hát áprilisban nem vizsgázhattak.

- De ti legalább tudtok hoppanálni! - kesergett Ron. - Júliusban gond nélkül átmentek!

- Eddig egyetlenegyszer tudtam megcsinálni - emlékeztette a fiút Harry. Valóban csak a legutóbbi órán és csak egyszer sikerült mágikus úton áthelyeznie magát a karikába.

- De Lucynak már háromszor is ment! - ütötte tovább a vasat Ron. - Ha nem júliusban született volna, már most is mehetne vizsgázni!

- Ron, ne izgulj már - próbálta megnyugtatni fogadott testvérét Lucy. - Megcsinálod a különórákat és menni fog.

Mivel Ron rengeteg időt elfecsérelt gyászos vizsgakilátásainak taglalására, még késő este is körmölte Piton kegyetlenül nehéz házi dolgozatát, amit Harry, Lucy és Hermione már délután befejeztek. Lucynak kétsége sem volt afelől, hogy rossz jegyet fog kapni a magáéra, mert Pitonétól eltérő véleményt fogalmazott meg a dementorok feltartóztatásának legbiztosabb módjáról, de nem törődött vele.

- Mondom, hogy ebben nem tud segíteni a hülye Herceged! - ismételte meg emeltebb hangon Hermione. - Csak egy módon lehet rákényszeríteni valakire az akaratunkat: az Imperius-átokkal, azt viszont tiltja a törvény...

- Oké, most normál esetben megkérdezném, hogy mégis mi a fenét kell csinálnod - csukta be a könyvét Lucy. Harry és Hermione is szólni készültek, de Lucy megelőzte őket: - Beszélgessetek nyugodtan, én elmegyek lefeküdni.

- Figyelj, nem akartuk... - kezdett volna bele a mondókájába Harry, de Lucy egy homlokpuszival félbeszakította.

- Csönd, vitatkozzatok csak nyugodtan, nem baj. Jó éjszakát.

- Jó éjt - köszönt el tőle a hármas.

Lucy a hálóterembe belépve örömmel állapította meg, hogy Parvati és Lavender már alszanak. Behúzta az ágyfüggönyt és a pálcája fényénél írni kezdett.

Hogy vagy, Sárkányfiú?

Kösz, Főnixlány, jól, írta Draco. Bár most szenvedek eleget Piton dolgozatával, de mindjárt túlleszek rajta.