Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 38: Menekülés

A mozdulatok mintha lelassultak volna, s a képek egymásba mosódtak. Harry, Lucy és Hermione felpattantak, és mindhárman pálcát rántottak.

- Tűnjetek el - szólt oda Lucy Harrynek és Hermionénak. - Most!

Sokan csak most fogták fel, hogy valami rendkívüli történt: még mindig újabb fejek fordultak a lassan semmivé foszló ezüstös nagymacska felé. Onnan, ahol leszállt jeges hullámként terjedt szét a döbbenet csöndje.

Azután valaki felsikoltott. Amint kitört a pánik, Harry és Hermione belevetették magukat a tömegbe. Mindenki rohant, amerre látott; sokan dehoppanáltak - sikerrel, ami azt jelezte, hogy az Odút védelmező biztonsági bűbájok hatástalanná váltak.

- Lucy! - ért oda a lányhoz Mr Weasley. - Tűnj el innen, most! Ne törődj velünk, csak menj!

- De...

Lucy maradni akart, harcolni, küzdeni - főleg azután, hogy észrevette a csuklyát és álarcot viselő alakokat a tömegben -, de ekkor megjelent Bill, Charlie és Fleur, és azonnal elkezdték kifelé taszigálni a sátorból.

- Menj már! - kiabálta Bill. - Menj!

- Lucy, tűnj el! - Charlie intett egyet a pálcájával, mire ablaktörés hallatszott és Lucy hátizsákja odarepült a férfihez. - Gyerünk már!

- Protego! - kiáltotta Fleur és Mr Weasley, és a pajzsbűbájuk két átkot védett ki, amik egyenesen Lucy felé tartottak.

Lucy megragadta a táskát, majd pördült egyet álltó helyében, s a következő pillanatban néma sötétség oltotta ki a fényeket és a lármát; nem maradt semmi más, csak a táska a kezében, és ő repült a tér és idő nélküli űrben, hátrahagyva az Odút, az érkező halálfalókat és talán magát Voldemortot is...

Magassarkúja és az egyenetlen talaj miatt hasra esett. Miután feltápászkodott és körülnézett, döbbenten állapította meg, hogy arra a kietlen lápvidékre érkezett, ahová három éve a Világkupadöntőre érkeztek a zsupszkulccsal. Lucy még egyszer megpördült a tengelye körül és újabb hoppanálást követően már az erdőben volt, azon a kis tisztáson, ahol látták, hogy az ifjabb Barty Kupor az égre küldi a Sötét Jegyet.

Itt már eléggé elrejtettnek találta a vidéket, hogy átöltözzön. Lehámozta magáról a koszos és kiszakadt aranyruhát, és kényelmes farmert, valamint pólót, kabátot és bakancsot vett fel. Az aranyruhát eltüntette - úgysem tervezte még egyszer felvenni -, majd leült az egyik száraz fűcsomóra és gondolkodni kezdett, hogy most mitévő legyen.

Voldemort tehát átvette a hatalmat a minisztérium fölött. Ezzel jobbára teljhatalmat szerzett az ország felett, azt csinálhat, amit akar. Lucy érezte, hogy a sötétben tapogatózik. Fogalma sem volt, mi is történt, információkra lenne szüksége, de most nem léphet kapcsolatba senkivel sem a rendből, mivel nyilván mindenkit átvizsgálnak, hogy megtalálják őt és Harryt. Csak bajba sodorná őket, ha türelmetlenkedne. Ugyanakkor amíg várja, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, addig muszáj valami fedélt keresnie a feje fölé.

Lucy sóhajtott egyet és nyugtalanul körülnézett. Az erdő sötét volt, néha ágropogást hallott, a szél időnként a fák leveleit zörgette és egyre hidegebbé vált a nyári éjszaka. Nem volt sátra, amit felállíthatott volna, ugyanakkor nem vehetett ki a szobát a Foltozott Üstben és a Grimmauld térre se mehetett, hiszen az Piton miatt többé nem volt biztonságos. Elvegyülhetne a muglik között, de nem volt nála semmilyen mugli pénz és a Gringottsba se mehetett, hogy átváltsa a galleonokat, amiket a kérésére Bill vett ki neki. Minden jel arra mutatott, hogy kénytelen lesz az erdőben éjszakázni.

Lucy felállt, elővette a pálcáját és igyekezett ágakból és levelekből valamiféle kunyhót építeni maga fölé. Bár a hideg ellen nem védett és szépnek sem lehetett nevezni, arra jó volt, hogy megvédje, ha hirtelen esni kezdett volna az eső. Ezután minden eszébe jutó bűbájjal levédte a kis fedezéke öt méteres körzetét, majd elővarázsolt egy matracot, egy párnát és egy takarót és befészkelte magát rögtönzött menedékébe. Ugyanakkor annyira buzgott benne a tettvágy, hogy nem bírt sokáig fekve maradni. Hátizsákját a matracára dobta, majd járkálni kezdett fel-alá a „kunyhó" előtt, miközben folyamatosan pörgött az agya.