Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 36: Esküvői előkészületek

A megrendülés, amit Rémszem elvesztése okozott, még napok múltán is érezhető volt az Odúban. A rend tagjai jöttek-mentek, hozták a híreket, s valahányszor nyílt a hátsó ajtó, Lucy mindig azt remélte, hogy Rémszem biceg be rajta. Érezte, hogy bűntudatát és fájdalmát csak az aktív cselekvés csillapítaná, ezért mielőbb el akart indulni, hogy feladata szerint harcolhasson a halálfalókkal és Voldemorttal. Bár még mindig félt, hogy egy rossz döntése folytán még több szerette sérül meg, de tudta, hogy többé nem bújhat ki a feladata alól, többé nem ruházhatja át senkire. Már csak napok kellettek a születésnapjáig, utána pedig végre elhagyhatja az Odút, hogy besegítsen ott, ahol kell.

Persze, azelőtt nem mehetett el, hogy túllett volna Bill és Fleur esküvőjén - főleg, hogy ő volt az egyik koszorúslány. Azonban távolról sem tűnt olyan durcásnak, mint Harry, aki szemmel láthatóan már alig bírt egy helyben ülni, annyira el akart indulni megkeresni azokat a tárgyakat, amikkel elpusztíthatta Voldemortot. Lucy azonban tudta, hogy ezt még jó pár felnőtt fogja kifogásolni, élükön Mrs Weasleyvel.

Remus és Mr Weasley már kérdezősködtek Rontól és Hermionétól, hogy mit bízott rájuk Dumbledore, de őket le lehetett állítani azzal, hogy a néhai igazgató nem akarta, hogy hármójukon kívül bárki tudjon a dologról. A fő érvet mégis az jelentette, hogy Lucy közölte, ő sem tudja, mire készülnek, de el kell engedniük őket. Mrs Weasley azonban nem adta fel ilyen könnyen; már azt is nehezen tudta lenyelni, hogy Lucy otthagyja a Roxfortot, hogy a Főnix Rendjét vezesse (azzal nem tudott mit kezdeni, Dumbledore elég egyértelműen fogalmazott), Harryt, Ront és Hermionét viszont nem akarta elengedni. Miután Harry megjött, az asszony őt is megpróbálta kifaggatni, de Harry ellenállt. Ezzel azonban nem értek véget a hármas megpróbáltatásai.

Harry, Ron és Hermione Lucyval kiegészülve annyi feladatot kapott a ház körül, hogy gondolkodni se maradt idejük. A jóhiszemű magyarázat erre az volt, hogy Mrs Weasley Rémszem tragédiáját és az éjszakai kaland többi borzalmát akarja feledtetni velük, azonban két napi folyamatos étkészlet-pucolás, szalvéta-, szalag- meg virágválogatás, kert-törpétlenítés és szendvicskészítés után Lucy gyanítani kezdte, hogy másféle indíték van a háttérben. Mrs Weasleynek ugyanis valamiképp mindig sikerült úgy kiosztania a feladatokat, hogy Harry, Ron és Hermione három különböző helyen tevékenykedjenek - Lucy ebből a szempontból nem számított, hiszen ő úgysem tartott velük.

- Szerintem anya abból indul ki, hogy ha távol tart titeket egymástól, akkor nem tudtok terveket szőni, és tovább itt maradtok - fejtette ki fojtott hangon a véleményét Ginny, miközben Harryvel vacsorához terítettek a harmadik nap estéjén. Lucy a konyhában állt és épp a kenyeret szeletelte fel, de fél füllel hallgatta a beszélgetésüket.

- És akkor mi van? - dörmögte Harry. - Arra számít, hogy valaki megöli helyettem Voldemortot, amíg én itt pástétomos rétest sütök?

Lucy felkapta a fejét és a párosra nézett: Ginny elsápadt, Harry pedig akkor kapott észbe, hogy mi is csúszott ki a száján.

- Szóval igaz? - suttogta Ginny. - Az a feladatod?

- Dehogy, csak... csak vicceltem - visszakozott Harry.

Szótlanul egymásra néztek, s Lucy úgy döntött, ezt a pillanatot választja ki arra, hogy szép csöndben odébbálljon. Sikerült is észrevétlenül kislisszolnia a konyhából és hangtalanul elindult fölfelé a lépcsőn, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta Mr Weasley, Kingsley és Bill, így feleslegessé vált mindenféle osonkodás.

Ezen a nyáron gyakori vacsoravendégek voltak náluk a rend különböző tagjai, hiszen az Odú vette át a Grimmauld téri háztól a főhadiszállás szerepét. Mr Weasley korábban már elmagyarázta Lucynak, hogy az eredeti titokgazda, Dumbledore halála után titokgazdává vált mindenki, akinek Dumbledore elárulta, hol van a rend székhelye, így a lány továbbadhatta a tudást a bátyjának.