Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 26: Forró hangulat

A kastély tornyai felett néha már kéken felragyogott az ég, és a közelgő nyárnak a jelei sokat javítottak Lucy hangulatán. Végre kijárhatott a parkba, nem volt a négy fal közé szorítva, és a különböző ügyeiben is végre beállt a stabilitás. Konstansan javult a varázslatok gyakorlásával, a tanórákon is jól teljesített és sikerült megtalálnia a tökéletes egyensúlyt Harry és Draco között. Azonban ez a jókedv pont a két fiúról nem volt elmondható. Draco nem nagyon haladt a szekrénnyel, de úgy tűnt, nem is ez zavarja igazán - de hogy mi zaklatta fel időről időre, azt nem árulta el Lucynak. Harry pedig nem haladt Dumbledore feladatával, plusz még mindig nem sikerült lefülelnie Dracot (amiért Lucy keményen meg is dolgozott).

- Utoljára mondom - szólt a fiúra szigorúan Hermione. - Ne foglalkozz Malfoyjal!

Ebéd után voltak, s négyesben üldögéltek a kastélyudvar egyik napos sarkában. Hermione és Ron a Gyakori hoppanálási hibák és elkerülésük című minisztériumi kiadványt szorongatták, ugyanis aznap délután készültek letenni a hoppanálási vizsgát, de a röplapban leírtak korántsem voltak nyugtató hatással vizsgadrukk borzolta idegeikre. Mikor nem messze tőlük felbukkant egy lány, Ron hevesen összerándult, majd megpróbált elbújni Lucy mögött.

- Nem Lavender az - jelentette fásultan Hermione.

- Jaj, de jó - lélegzett fel Ron.

- Harry és Lucy Potter? - lépett oda hozzájuk a lány. - Megkértek, hogy adjam ezt át nektek.

- Kösz - vette át a tekercset Lucy, kisimította és Harryvel együtt olvasni kezdték; bár ezen próbálkozásukat nehézkessé tette a darabos kézírás és a sok elmaszatolódás.

Kedves Harry, Lucy, Ron és Hermione!

Tegnap éjjel meghalt Aragog. Harry, Lucy, Ron, ti tudjátok, milyen különleges lény volt. Hermione, biztos vagyok benne, hogy kedvelted volna őt. Nagyon jól esne, ha este lejönnétek a temetésére. Szürkületkor szeretném sírba tenni, mert az volt a kedvenc napszaka. Tudom, hogy nem szabad olyan későn kint járnotok, de használhatnátok a láthatatlanná tévő köpenyt. Nem kérnék ilyet tőletek, de egyedül nincs erőm végigcsinálni.

Hagrid

- Ezt olvasd el - dörmögte Harry, és átadta a pergament Hermionénak.

- Jesszusom... - csóválta a fejét a lány, miután átfutotta a levelet. Továbbadta Ronnak, aki növekvő elképedéssel olvasta a szöveget.

- Ez nem normális! - fakadt ki. - Az a szörnyeteg felkínált minket a társainak vacsorára! Azt mondta, lakjanak jól velünk! Hagrid azt hiszi, lemegyünk zokogni a ronda szőrös potroha fölött?!

- Nem is csak az - tódította Hermione -, de azt kéri, hogy menjünk ki este a kastélyból, pedig tudja, milyen szigorúak a szabályok idén. Nagyon ráfáznánk, ha elkapnának.

- Voltunk már le este Hagridnál - jegyezte meg Lucy, és már majdnem elszólta magát, hogy könnyen lejuthatnak, hiszen ő számtalanszor szegte már meg a szabályokat idén.

- Igen, de akkor jó okunk volt rá! - vitatkozott Hermione. - Kockáztattunk, hogy segítsünk Hagridnak. De most mi van? Aragog meghalt. Ha legalább arról lenne szó, hogy meg kellene menteni...

- Akkor még kevésbé mennék le - jelentette ki Ron. - Te nem találkoztál azzal az izével, Hermione. Hidd el nekem, holtan sokkal vonzóbb.

Harry visszavette a levelet és elnézte rajta a maszatos foltokat - Lucy biztos volt benne, hogy azok szaporán hulló, kövér könnycseppek nyomai voltak...

- Harry, ugye, meg sem fordult a fejedben, hogy lemész? - nézett a fiúra riadtan Hermione. - Ez nem ér meg egy büntetőmunkát.

Harry sóhajtott.