Örökség • 18+

o n e

sᴢᴇʀᴇɴᴄsés sᴢᴇʀᴇɴᴄséᴛʟᴇɴséɢ
_______

Hmm, állásinterjú.

Csúnya, csúnya szó, nem igaz?

Nem is értem...miért nem lehet csak bemenni, dolgozni és elkérni a pénzt? Ugyan, hát sokkal könnyebb lenne. No meg az alkalmassági vizsgálat, hát ne röhögtess! Mind-mind unalmas és felesleges. És hol élünk, könyörgöm, hogy egy egyszerű kis pékségbe is be kell menni, mert állásinterjú lesz?

Baromság...

Felmordulva keltem ki az ágyból és a Nap vakító fényével küzdve hunyorogva az órára néztem. Mi is lehetne annál közhelyesebb, mintsem egy állásinterjúra készülve rájönni, hogy épp durván késésben vagy? A matracba ütöttem, majd a szekrényhez sietve kikaptam a legfelső nadrágot és a legfelső pólót a kupacok tetejéről.

Nem mintha amúgy olyan nagy választékom lett volna.

A szobából kisietve útközben magamra aggattam a fekete farmert és a barna műbőrből készült kiskabátot magamhoz véve a fürdőbe rohantam. A vécén ülve felkaptam a fehér pólómat, amin egy epres muffin és egy  rózsaszín fánk mosolygott. Jó pont a pékségnél! Gyorsan fogat mostam, göndör hajamat pedig egy "jó' van az úgy" biccentéssel megkímélten a fésűtől. Még ha akartam volna se lett volna időm egy szolid sminkre, így a kopott barna kabátot magamra kapva kissé már koszos tornacipőmbe lépve a kulcsomat magamhoz vettem és az ajtót bezárva rohantam a buszmegállóhoz.

A hűvös őszi reggel megtette a hatását, hiába futottam, akkor is rettenetesen fáztam. A lehullott barna falevelek hangosan ropogtak a cipőm alatt, gyors tempót hallatva az utca nyugodt hangulatával.

Ne, ne, ne! Ha ez a rohadt busz elmegy, nekem végem - hadartam magamban. Már csak egy sarok volt, én pedig láttam, ahogy a jármű befordult a megállóhoz. Minden erőmet beleadva sprinteltem végig a hosszú utcán, majd a saroknál befordulva VIP-ből nézhettem, ahogy a busz elment. - ezt kurvára elcsesztem - rúgtam el egy kavicsot, ami hatalmas lendülettel száguldott a levegőben egyenesen egy, az út szélén parkoló fekete BMW irányába. - MENEKÜLJ! - ordítottam magamban, majd egy 180 fokos fordulatot követően futni kezdtem...volna. - ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnél, Livy Miller - jegyeztem meg, amint egy magas férfinek ütközve majdnem hátraestem.

- Az autóm - jegyezte meg az előttem álló jóember, miközben könyökömnél fogva megvárta, ameddig visszanyerem az egyensúlyomat. - a BMW, amit eltaláltál. Az én autóm - nahát, hab a tortán!

- É-é-én...nagyon sa-sajnálom - így van, ezaz Livy Miller, dadogj csak tovább, tedd még kínosabbá ezt az így is rohadt kínos pillanatot! - khm - ezaz, most jó lesz! - sajnálom - mondtam magabiztosan, mire felvonta a szemöldökét. Istenem, megint elbizonytalanodtam. A csávó annyira észvesztően jól nézett ki, hogy nem bírtam tovább állni az égető tekintetét, elkaptam a fejem, így a buszmegállóra pillantottam. - óh, a francba!

- Valami baj van esetleg? - kérdezte, mire idegesen kaptam ki a karom még mindig védelmező kezei közül. - Hahó!

- A...a-a-a busz. A busz, óh, a francba, elment a busz - hadartam idegesen. - nem fogok eljutni az interjúra!

- Hawkins pékség?

- Istenem, igen! Nem lesz munkám!

- El tudlak vinni - vont vállat, én pedig zavartan néztem rá.

- Maga is oda megy? - kérdeztem, bár a férfi csak bizonytalanul bólintott. Igen, de mégse. Oké, értem... - De ugyan, a nevét sem tudom, ne fáradjon!

- Zack Hawkins - nyújtotta a kezét, mire nagyot nyelve szemeibe néztem. Te jó ég, azok a vakító zöld szemek!

Várjunk...Istenkém, ez a főnök! A főnök kocsiját találtam el egy kővel!?

- Óó, így nem kapom meg a munkát! A jövendőbeli főnököm aut...

- Nem - vágott közbe nevetve, majd az autó felé invitált. - nekem kicsit komolyabb munkám van. A főnök az öcsém, én csak meglátogatom Őt - mondta, közben lehajolt és megnézte az apró horpadást, amit az imént okoztam a kaviccsal. Hosszú ujjait végighúzta a sérült felületen, majd felmordult. - fasza.

- Elnézést - mogyogtam halkan, mire legyintett és kinyitotta az ajtót.

- Ülj be, Miss...

- Miller. Livy Miller - mosolyogtam rá, Ő pedig csak érzelemmentesen bólintott és becsapta rám az ajtót.

Igen, ekkor kezdtem igazi összeesküvés elméleteket gyártani a fejemben, hirtelen eszembe jutott, hogy mi van, ha elrabol, bezár valahova, megerőszakol, eladja a szerveimet vagy ilyenek. Ez mind egy pillanat alatt futott át az agyamon és abban a pillanatban félni is kezdtem. Félni..? Rettegni!

- Szóval - huppant be a volán mögé. - Miss Miller, Livy Miller - nézett rám pimaszul mosolyogva. - tudod mi az a protekció, igaz?

- Igen, persze - mondtam, mire elindult az autóval. Bőszen az utat szugerálta és esze ágában sem volt rám pazarolni egy fél pillantást sem. Tekintélyes személyiség, annyi szent...

- Protekcióval le tudom fixálni a munkádat, cserébe...

- Igen, kifizetem a javítást. Én okoztam a kárt, természetesen iszom a levét.

- Ugyan, Miss. Miller, kérem! Semmiség. Cserébe engedd meg, hogy megismerjelek. Fel szeretném mérni, hogy alkalmas vagy-e a munkára, amit később ajánlanék neked.

- Milyen munkáról lenne szó? - kérdeztem zavartan, mire az utat kémlelve halványan és titokzatosan elmosolyodott.

- Ne légy kíváncsi. Ha elmondanám, akarva vagy akaratlanul, de nem önmagad adnád. Maradjunk annyiban, hogy óriási lehetőség, amit nem szabad kihagyni. Alig kell majd dolgoznod, mégis hatalmas összegeket kaszálhatsz akár naponta. Mit szólsz, Miss Miller?

Livy Miller, a francba, ezt nem utasíthatod vissza! Hülye lennél! Ennél is hülyébb...

- Rendben, Mr. Hawkins, az ajánlat elfogadva!

_______

Furaaa🙄😂
Érdekes kiadni a kezeim közül ezt a munkámat, dehát majd elválik mi lesz😅 Remélem eddig tetszett és itt is köszönöm a 900 követőt🙊❤️

2018. 11. 01.
Csütörtök