Örökség • 18+

s i x t e e n

ᴛʀᴏᴘᴀ-ᴛᴇʀᴠ
_______

- Persze hogy veled tudnék lenni! Felmondok Mr. Hawkinsnál és visszamegyek a pékségbe. Jack ölni tudna plusz munkaerőért, én pedig úgyis kerestem már annyit, hogy a tartozások nagyrészét tudjam fizetni és...

- A többit meg állom én és cserébe jössz velem koncertezni - csillant fel a szeme, mire döbbenten néztem rá. Na jó, azt már nem!

- Mi? Jézusom, dehogy! Nem fizethetsz nekem a semmiért - emeltem fel a hangom hisztérikusan, mire kezdett egyre szélesedni a vigyora. Mi ilyen vicces?

- Eddig is azt tettem - nevetett fel, én pedig a szememt forgatva sóhajtottam egy hatalmasat.

- De ez...Shawn!

- Nyugodj meg, jó? Barátod lévén kötelesnek érzem magam, hogy segítsek. Dylan is örülne szerintem, ha végre nem kéne ezzel foglalkoznia.

- És én meg utazzam körbe veled a világot? - kérdeztem hatalmas csodálattal. Mint egy mese...egy nagyon boldog mese!

- Nem lenne rossz - mosolyodott el, én pedig kis híján felsikoltottam örömömben.

- Istenem Shawn - borultam a nyakába, mire felnevetve ölelt magához. - holnap reggel bemegyek és felmondok!

* * *

Életem legszebb reggele.

Igen, minden bizonnyal így fogom emlegetni azt a reggelt talán az idők végezetéig. Az újdonsült barátom karjaiban ébredtem, aki világ lustája módra ki sem akart kelni az ágyból, csak feküdt volna egész álló nap. Bár ez egy ideig igen, de végül mégsem tartott vissza attól, hogy felkeljek és egy gyors tusolást követően felbontsam az új gabonapelyhemet. Ekkor már Shawn is csatlakozott és együtt reggeliztünk, végül autóba ültünk, célul pedig a Központot tűztük ki.

- Ideges lesz és csalódni fog - motyogtam Mr. Hawkinsra gondolva. Shawn csak megvonta a vállát és leállította az autót, majd kiszállt. Követtem, így szándékunkat nem leplezve kéz a kézben léptünk be a Központba. Dorothy mosolyogva nézett felénk, majd döbbenten tátotta el a száját. - jó reggelt, Dorothy - sétáltunk el mellette, bár csak a hűha kedvéért nem néztünk rá. Dominánsak voltunk...nagyon is! - félek...nem is, rettegek!

- Ugyan már, ártani úgyse tud nekünk - vonta meg a vállát miközben a liftet vártuk, ami pillanatokon belül meg is érkezett. Az ajtó kinyílt, mi pedig szembe találtuk magunkat azzal, akivel pont nem akartuk volna. Vagyis én biztosan nem...Faithtel... Ez önmagában csak egy győzelemittas mosolyt váltott volna ki belőlem, bár ez a tett Faithet illette, hisz Shawn a lányt meglátva elengedte a kezem és ezt Ő is látta jól. - Faith, szia!

- Sziasztok - mosolygott a lány Shawnra, majd engem gúnyosan végigmérve el is lépett köztünk. - Shawn, mikor jössz legközelebb hozzám?

- Nem tudom - motyogta hadarva a fiú, majd belépett a liftbe. Idegesen követtem, majd amint az ajtó bezárult, felé fordultva mordultam fel. - meg tudom magyarázni!

- Menj a francba - szorultak ökölbe a kezeim, Shawn pedig felsóhajtva guggolt le.

- Figyelj, én...ez annyira rosszul jött ki! Őszinte leszek, Faith egy nagyon jó barátom volt régen, Ő mutatta ezt a helyet is. Miatta vagyok itt. Őt nem a munkahelyén, hanem egy kávézóban ismertem meg és mi tagadás, a csaj attól a pillanattól kezdve belém volt esve, hogy először felbéreltem. Nehéz volt egy baráttal lefeküdni, de akkor még tartottam ettől az LPK-s rendszertől és Őt ismertem, benne bíztam. Bár végül egyre többször történt meg és lett egy fura kapcsolatunk, ami részemről akkor romlott meg, amikor közöltem vele, hogy hé, számomra Ő is csak egy barát, aki félig a munkatársam, ha lehet ezt így nevezni, Ő pedig elkezdett hisztizni, hogy de pedig Ő azt hitte, hogy lehet köztünk több. Aztán lett is, de tudod...ezért mondtam neked is, hogy félek, hogy csak hirtelen fellángolás. Az az volt. Őt megbántottam amit a mai napig sajnálok, mert alapjáraton egy baromi jó barát, akit tényleg nem akarok elveszíteni...

- Jaj Shawn - sóhajtottam fel, mire a lift kinyílt. Shawn a kezét nyújtotta, amit útközben meg is fogtam, így ismét ujjainkat összekulcsolva sétáltunk immáron egyenesen Mr. Hawkins felé. - szerintem itt várj meg - néztem fel Shawnra, még mielőtt közvetlen az irodához értünk volna.

- Csak ügyesen - mosolygott Shawn, majd egy puszival utamra is engedett. Egy nagy sóhajjal próbáltam kiadni magamból a stresszt, bár ez semmit sem segített, továbbra is kihűlt végtagokkal, zakatoló aggyal, dübörgő szívvel és kissé remegő testtel léptem be Mr. Hawkinshoz.

- Mr. Hawkins...üdv - motyogtam, a férfi pedig felvont szemöldökkel mért végig. Hát igen, nemvárt vendég voltam.

- Miss Miller..? - tette le a tollát, mire én felakasztottam a fogasra a kabátomat és felé sétálva néztem végig magamon. Csak ekkor tűnt fel, hogy baromi sokat változtam az elmúlt hetek alatt. A koszos tornacipő akkor egy éjfekete magassarkú volt, a bő farmert egy hosszú, sötétkék capri nadrágra cseréltem, amibe begyűrtem fekete testhez simuló hosszú ujjúmat. A pénznek hatalma van...hatalmas hatalma! - mi járatban erre ma? Csak holnap este kell jönnöd.

- Azt hiszem, a lényegre is térnék - ezaz Livy Miller, csak ahogy Shawnnal beszéltétek! - a minap közölte velem, hogy Shawn Mendes számára tiltott személy vagyok, ami egyébként zárójelben megjegyezném, hogy nem is létezik. Ennek hallatán Shawn Mendes fejében megfordult, hogy határozatlan ideig felhagy az LPK-val való együttműködéssel, végül a szerződésbontás mellett döntött, hisz én, Livy Miller és Ő, Shawn Mendes a tegnapi nap folyamán arra a döntésre jutottunk, hogy érzelmeink irànyítása alatt állva egy párt alkotunk. Így hát, Mr. Hawkins engedje meg, hogy megköszönjem az eddigi együttműködését, a nagylelkű ajánlatait, a sok törődést és segítséget, hálás vagyok mindezekért. Most pedig fel szeretném bontani a szerződést.

- Aranyos - bólintott a férfi, ezzel kizökkentve engem a hatalmas önbizalmamból. Mr. Hawkins rendíthetetlenül csak engem bámult, közben mutatóujjával ajkát ütögette, szemeivel hunyorogva méregetett. Nem tetszik ez nekem! - ez aranyos, tudod, mert elhitted, hogy ez ilyen egyszerű. Hogy csupán el kell hadarnod egy jól betanult dumát, majd én ennek hallatán eléd tolok egy papírt, amit aláírsz, ezt követően kisétálsz az ajtón és ennyi. Kár, hogy ez nem így megy, Livy...

- E-ezt meg hogy érti..?

Na tessék, oda az önbizalmam!

- Úgy, kérlek szépen, hogy újoncot nem illet felmondási jog. Mint említettem, újonc fél évig vagy, így hát sajnos nem tudsz csak úgy szerződést bontani velem akármikor. Esetleg elfelejtettem szólni erről..? - kérdezte gonoszan mosolyogva. Óh, a piszkos idióta! Kezdem megérteni a Jack által használt elnevezést!

- Igen...óh a francba, igen, kurvára elfelejtett szólni erről! A picsába - pattantam fel, majd elegáns fekete alapon sötétkék clutch táskámat magamhoz véve az asztalra támaszkodtam és a férfi szemeibe néztem. - az LPK szabályzata kimondja, hogy az alkalmazott nagyrészt a híresség érdekében előre jelezze, ha nem tud megjelenni. Habár ez most a saját érdekeimet szolgálja, mégis szólok, Mr. Hawkins, hogy holnap nem fogjuk látni egymást - szűrtem ki a fogaim közül, majd a kabátomért indulva kész voltam elhagyni a helyiséget talán örökre.

- Akárcsak te a múltkor, most én is hozzátenném: betegség esetén - szólalt meg még utoljára, amikor immáron fekete bőrkabátomat karomra csapva cipőm hangos kopogásának kíséretében nyitottam ki az ajtót. - ha nem jössz holnap, azért megfizetsz. És ezt vedd szó szerint, nem kis összegbe fog neked az kerülni! Szóval erősen ajánlom, hogy legyél itt holnap fél ötkor, Livy Miller!

_______

Mi más jobb dolgom lenne vasárnap hajnali fél ötkor, minthogy befejezzem az Örökség új részét..? Eltaláltad, semmi😂 (Kivéve ha Shawn itt lenne mellettem ééés...ja nemide😏)

2018. 11. 25.
Vasárnap