Örökség • 18+

f o u r t e e n

ᴠáʀᴠᴀ ᴠáʀᴛ ᴘɪʟʟᴀɴᴀᴛ
_______

- Baszki - hallottam a másik szoba felől Dylan hangját, mire felülve dörzsöltem meg a szemem. Álmosan készültem visszafeküdni az ágyba és már ásítva dőltem volna a párnák sokasága közé, mire valami hatalmasat puffant a padlón bátyám felől. - cseszd meg!

- Dylan..? - szóltam át hozzá rekedten, mire pár pillanatra csend lett, végül az ajtót kinyitva dugta be hozzám a fejét. - Te mit művelsz vasárnap nyolc órakor ilyen hanggal?

- Összeszedtem a cuccom, hamarosan mennem kéne, kettőre vissza kell érnem Halifaxbe - magyarázta, mire kikeltem az ágyból és a szekrényemhez lépve kinyitottam az ajtaját, majd előhúztam az első fizetésemet.

- Ne kérdezz vagy mondj semmit, csak fogadd el. Valamelyik adósságot oldd meg vele - nyújtottam felé a rengeteg pénzt, Ő pedig csak döbbenten hagyta, hogy a kezébe nyomjam a köteget. Dylan nagyot nyelve nézett rám, majd vissza a pénzre és bólintva összevonta a szemöldökét, bár a szavakat illetően én voltam a gyorsabb. - mondtam. Téma lezárva.

* * *

És megvolt a búcsú, ami ismét hónapokra szólt, megvolt az elköszönés, megvolt a megkönnyebbülés. Imádtam Dylant, de sok volt vele az a pár nap és örültem, hogy végre kicsit magam lehettem. Shawnt a csengős incidens óta nem láttam és nem tudtam, mi van vele. Kissé talán rá és Faithre is haragudtam, na meg persze Mr. Hawkins sem maradhat ki, Ő se volt épp a kedvenc emberem. Tudtam, hogy Faith akarva vagy épp akaratlanul, de nagyon odatette magát Shawnnak, Shawn pedig...óh a franca, Ő Shawn, biztos élvezte! Mr. Hawkins meg alapból gondolhatott volna arra, hogy az én emberemet nem adja Faithnek.

A kanapén fekve az órára, majd a plafonra néztem. Mr. Hawkins fél ötöt mondott, de az már nyolc perce elmúlt... Sóhajtva ültem fel, majd a telefonomért nyúltam, bár a néha megnyugtató, néha várt, néha nemvárt, néha pedig megzavaró csengő megszólalt, én pedig felpattantam. Kabátomat magamhoz véve bakancsomba léptem, bár az ajtót kinyitva meglepetten torpantam meg.

- Shawn? - vontam össze a szemöldököm. - Hol van Mr. Hawkins?

- Mondam neki, hogy maradjon csak nyugodtan a központban és intézze a dolgait, majd én eljövök érted - magyarázta. Furcsa volt, hogy nem mosolygott, de még csak a szemeimbe se nézett. Távolságtartónak tűnt. Igen, nagyon is az volt! - most pedig gyere, Mr. Hawkins a szobás dolog előtt még váltana veled pár szót...na meg én is.

- Nem én tehetek róla, hogy nem tudtam bemenni a múltkor - morogtam idegesen, miközben elindultam Shawn után lefelé a lépcsőn. - és ha valakinek, akkor nekem kéne megsértődnöm! Ha nem vagyok ott, összefekszel más nővel, logikus...

- Tudod te hány nővel feküdtem már le? Rengeteggel, Livy! Faith pedig nem egyszer bújt már ágyba velem ezelőtt, szóval ne kapd fel a vizet, nincs miért!

- Nincs miért? Elvégre csak...csak te lettél volna az első, akit ilyen közel engedek magamhoz. Attól hogy neked ez semmi, nekem ez sokat jelent, nagyon sokat. Én bíztam benned, Shawn, készen álltam arra, hogy húsz év után lefeküdjek valakivel, de te olyan könnyedén és fájdalmasan egyszerűen cseréltél le, hogy éget belülről a tudat, hogy te nem csak az enyém vagy - fakadtam ki, Shawn azonban továbbra is érzelemmentesen baktatott előttem lefelé a lépcsőn. - nem tudom hogyan érted ezt el, de megkedveltelek és én tényleg hagytam volna, hogy megtedd velem, de ezek után félő, hogy nem fogok tudni ugyanúgy tekinteni rád, mint azelőtt.

Shawn nem válaszolt, én pedig tartottam a csendet. Fura, kínos és kellemetlen volt, hisz egész úton nem szóltunk egymáshoz, sőt, még a Központba érkezést követően sem nyitottuk ki a szánkat.