Örökség • 18+

f o u r

ᴀᴊáɴʟᴀᴛ ᴠɪssᴢᴀᴜᴛᴀsíᴛᴠásáɴᴀᴋ ᴠɪssᴢᴀᴠᴏɴásᴀ
_______

- Jó reggelt - köszöntem álmosan, közben elsétáltam Jack mellett. Ásítva dörzsöltem meg a szemem és ledobtam a hátizsákomat a padra.

- Késtél.

- Tudom, ne haragudj. Késett a busz - motyogtam, közben levettem a kabátomat és a fogasra akaszotottam. - gyorsan felkapom az egyenruhát és megyek is a többiekhez.

- Nem, Livy! Nincs erre idő. Nem láttad, hogy szinte minden hely foglalt idebent? A srácok nem bírják hárman, vedd fel a kötényt és irány a munka. Vess magadra, futhattál volna a megállóból. Annyira nincs messze.

- De Jack...

- Livy! Menj!

Felmordulva kaptam ki a kötényemet a táskámból, majd Jacket magára hagytam az irodájában és kimentem a többiekhez. Útközben összefogtam a hajam és megkötöttem a sárga kötényemet, majd a pult mögé állva végignéztem a vendégeken.

Hogy ezeknek nincs jobb dolguk, mint egy puccos pékségben időzni...

- Livy, mit állsz már ott? - nézett rám az asztalok közül Ryen, az egyik kollégám. A fiatal srác épp egy idős pár rendelését vette fel. - segíts Bethnek, most hordja be hátul az üdítőket.

A szememet forgatva indultam el a hátsó ajtó felé. Még jó, hogy nem Ő a főnök és mégis mindig parancsolgat... Beth felé sietve elvettem tőle egy karton energiaitalt, Ő pedig hálásan nézett rám.

- Kösz. Ez a bunkó kiszállító még arra se volt képes, hogy kiszálljon, segíteni pedig egyenesen luxus. Rácsörgött Jackre, aki kiszólt nekünk, Ryen meg elküldött engem, mondván, hogy csak a pult mögött állok és hasznosítsam magam - forgatta a szemét nevetve, mire kuncogva tettem le az energiaitalokat a raktárba. - Jack kurva jól fizet, de kurva kegyetlen is. Hiába jófej, a munkában nincs megállás.

- Ha hiszed ha nem, ez feltűnt így négy nap alatt - mosolyodtam el, majd indultam volna vissza a kamionhoz a többi termékért, bár Beth megfogta a vállam.

- Ez volt az utolsó - mosolyodott el, majd meghallotta, hogy a bejárat feletti kis csengő megszólalt, jelezvén, hogy valaki kinyitotta az ajtót. - ha ezt hallom, mindig reménykedek, hogy Jack bátyja, Zack jön reggelizni. Minden csütörtökön olyan fél nyolc felé itt van és olyan dögös az a férfi!

- Hagyjuk azt az embert - motyogtam, mire Beth összevonta a szemöldökét. - mindegy, hosszú.

- Te ismered Őt?

- Kicsit jobban, mint kéne - sóhajtottam, majd a raktárból kilépve megtorpantam. Ilyen az én szerencsém... - Mr. Hawkins - biccentettem érzelemmentesen.

- Miss Miller - utánozott le, mire a pult mögé léptem. - egy csokoládés kockát szeretnék.

- Ezek szerint elvitelre, igaz? - kérdeztem, miközben felvettem a kesztyűmet.

- Nem, bent eszem meg Jack irodájában. Tedd tányérra és tessék - nyújtott felém egy összeget.

- Kettőt kért? - kérdeztem zavartan, mire megcsóválta a fejét. - de ez a duplája.

- Borravaló neked, Miss Miller - mosolyodott el, majd kivette a kezemből a tányért és elfordult, bár néhány másodperc múlva visszanézett rám. - ja és Shawn Mendes üzeni - hajolt közelebb. - hogy nagyon sajnálja, hogy nem fogadtad el az állást.

- Ez...

- Shh - vágott a szavamba. - de az ajánlat még él, ha megunod esetleg a főnökösködő öcsém irányítás mániáját, a parancsolgatós Ryen okvetlen utasításait, a nyálas kis Beth unalmas olvadozásait vagy a nyomulós Tim perverz célozgatásait. Mi tárt karokkal várunk majd. A központot tudod hol van, a számom pedig ez - nyújtotta felém a névjegykártyáját.

- Belőlem nem csinál kurvát, Mr. Hawkins - morogtam halkan, mélyen a szemeibe nézve, majd a borravalómat zsebretéve elfordultam tőle. A férfi vállat vonva eltette a kártyáját, majd Jack irodájának ajtaja mögött eltűnve békén is hagyott.

* * *

A hátizsákom pántját markolászva szálltam le a buszról és az egyrecsak sötétedő égboltot kémlelve indultam haza. Akárhányszor arra jártam, mindig lejátszódott előttem a jelenet, ahogy Mr. Hawkinsnak futva a férfi megtartott engem, hogy el ne essek. Épp az utca sarkán fordultam le, ahol történt az eset, mire megbotlottam és egy halk sikoly kíséretében a földön landoltam...volna, ha valaki el nem kap.

- Te nagyon szeretsz a karjaim közé zuhanni, nemde? - nevetett fel az ismerős férfi, mire morcosan téptem ki a kezem Mr. Hawkins tartásából.

- Hagyjon már békén - mordultam fel, majd kikerültem Őt és folytattam az utamat.

- Két műszakban dolgozol...nem sok ez egy kicsit? - sietett utánam, bár válaszra sem méltattam, csak fújtatva siettem tovább. - Miss Miller, hé - ragadta meg a csuklómat, így a lendülettől akaratlanul is mellkasának estem. - nálam jó helyed lenne. Csak próbáld meg!

- Maga nem érti, igaz? Kevés a pénzem, de annál több az önbecsülésem. Nem fogok lefeküdni idegen emberekkel, még ha rohadt sokat fizet is érte. Tudja, én rendesen meg akarok dolgozni azért, hogy ki tudjam fizetni azt a tömérdek mennyiségű tartozást és a hitelt a házon, nem akarom eladni magam. Inkább belehalok az öccse munkájába, minthogy ilyen mocsokkal fizessem ki a szüleim adósságait és habár totál kimerültem már a negyedik napon, inkább dögöljek meg a pékségben, minthogy valami hülye gazdag sztárocska fojtogasson és kegyetlenül du...

- Állom a hitelt - vágott közbe, mire elképedve néztem rá. - de csak azt és csak akkor, ha most belemész. Ez az utolsó ajánlatom, Livy!

...Livy..?

- Én...Mr. Hawkins, ez...

- Nagylelkű, tudom - nevetett önelégülten. Hiába volt undorító az ajánlat és gusztustalan a munka, úgy éreztem, ez valahol mégis kedvezőbb, mint tizen órákat tölteni egy pékségben és kiszolgálni az embereket. Sokkal többet keresnék egy órával, mint a pékségben egy hónap alatt. - szóval?

- Vigyen haza és útközben eldöntöm.

- Azt mondtam, most belemész vagy úszik az egész!

- Miért akarja, hogy magának dolgozzak? - kérdeztem csípőre tett kézzel.

Livy Miller - flegma mód: on!

- Nem tetszene a válaszom. Belemész vagy sem? Ne húzd az időmet, Miss Miller!

- Miért akarja, hogy...

- Fiatal vagy és kívánatos, ez egy férfi számára tökéletes a kielégülésre. Belemész vagy sem?

- Bele...

_______

Voltak unalmas perceim...🤷‍♀️💁‍♀️
Mellesleg...juhtúró🤟🏻

2018. 11. 05.
Hétfő