Örökség • 18+

t h i r t y - o n e

ᴠéᴛᴋᴇs ᴠéɢsᴢó
_______

- Húúú - dobtam le magam az ágyra, mire Nick felnevetve pillantott felém. Mindketten zihálva mosolyodtunk el, én pedig felé fordulva hozzábújtam. - se előtte, se közben nem mertem megkérdezni, de most már muszáj: a felesé....

- A feleségem - szakított félbe. - a feleségem nem tud erről. A feleségem otthon vár rám, miközben én csinos fiatal lányokkal bújok ágyba. LPK függő lettem, mert szegény nő hiába okos és szexi, ha az ágyban egy semmi. Mintha...mintha egy farönk feküdne alattam, érted? - nevetett fel hangosan. - És tudod kicsi Livy, egyáltalán nem izgató az a néma és mozdulatlan farönk, aminek csinálhatok bármit, Ő csak úgy van...

- Óh, értem - nevettem fel halkan. - eszem ágában sincs sürgetni meg ilyenek, de nekem dolgom van és...

- Jaj, persze - ült fel hirtelen. - igen, hogyne. Ne haragudj - vakarta meg a tarkóját kínosan nevetve, majd felállva a kezét nyújtotta és engem is felsegített. - nekem is lenne egy kérdésem...vagyis több is.

- Csak tessék - mosolyogtam fel rá, miközben mindketten elkezdtünk felöltözni.

- Először is: igaz, hogy Mendes a pasid?

- Öhm igen, egy ideje már együtt vagyunk. Ha a következő kérdés pedig az, hogy mit szól a munkámhoz, akkor ezt is megválaszolom. Nem örül neki, de elfogadja, hisz itt ismert meg és tisztában van mindennel, ami itt történik.

- A második kérdés az lett volna, hogy hogy lehetsz olyan mint Faith, annak ellenére, hogy a felvételis papírodon még ott van a jelzés, hogy szűzen kezdtél itt dolgozni, de köszönöm a felvilágosítást - nevetett fel, mire zavartan kuncogva kaptam magamra a köntösömet, Ő pedig belebújt a pólójába.

- Nem tudom...azt hiszem, ezt hívják tehetségnek - nevettem el magam. - nem, egyébként Shawn tanított néhány dolgot - vontam vállat mosolyogva. Sóhajtva néztem szét a szobában, majd miközben Nick még magára aggatta a többi ruháját, én nagyjából rendbeszedtem az ágyat és türelmesen megvártam, hogy Nick is teljesen elkészüljön. - mehetünk? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott és kinyitotta nekem az ajtót. - Hiányozni fog ez az egész...nem a szobában történő dolgok, hanem ez a hangulat és az, hogy itt mindenki kedves volt - motyogtam, miközben Nick bezárta a tizes szoba ajtaját, majd összevont szemöldökkel, zavartan pillantott felém.

- El fogsz menni? - kérdezte, majd megvilágosodva a homlokára csapott. - Hát persze! Te is mész Európába, igaz..?

- Nem...vagyis - húztam el a számat sóhajtva. - ami azt illeti, erről nem szabadna beszélnem. És nem is fogok, ne haragudj. Ez nagyon fontos és nem lehetek spicli. Sajnálom...

- Persze - mosolygott, majd bólintva indult el. Magassarkúmat bámulva szeltem át a folyosókat, majd az utolsó lépcsőfokról lelépve átnéztem az üvegfolyosón és stírölni kezdtem a fotelben telefonozó Shawnt. - a számod azért megadod..?

- Nick - nevettem fel halkan. - a barátom ott vár rám, nem lehet. Te megcsalhatod a feleséged, nekem azonban ennél többet jelent a kapcsolatom - mosolyogtam szórakozottan, mire Dorothy mellé értünk.

- Dory, tessék - nyújtotta a nő felé a tizes szoba kulcsát, mire Shawn felkapta a fejét. Aprót bólintva jeleztem, hogy kezdhetünk, majd három csörgés erejéig teljesen észrevehetetlenül adtam a jelzést Dylannek hogy itt az idő, majd Jackkel is ugyanezt eljátszottam, mondván hogy ideje jönni és lefoglalni Dorothyt. - nem tudok belékötni, tizes. Nagyon ügyes és nem valami fáradékony - tekintett felém mosolyogva, mire sietve rápillantottam és a szemöldökömet felvonva hevesen bólogattam két-három másodpercen át, majd az éppen akkor érkező lift felé pillantva elmosolyodtam. Jack. - akkor Livy, én köszönöm neked ezt az élményt és bármi is legyen az oka annak, hogy talán utoljára látlak itt, én sok sikert szeretnék kívánni neked az életben - fogta meg a kezem Nick, Jack pedig egy pillanat alatt bevágódott a pulthoz, majd csevegést kezdeményezett a vörössel. - remélem, összefutunk még valaha - Dylan magabiztosan lépkedett Shawn takarásában, majd egy pillanatra felém tekintve biccentett.