Örökség • 18+

t w e n t y - t w o

Üᴢᴇɴᴇᴛᴇᴋ ᴍɪɴᴅᴇɴʜᴏʟ
_______

"Jó reggelt, Bébibogyó!
Le kellett ugranom a stúdióba, állítólag öt felé végzek. Csináltam neked palacsintát, a kártyám pedig az asztalon van, majd rendelj magadnak ebédet is. Ne várj meg, ahogy Andrewt ismerem, tuti rádob még egy órát. A gyógyszert el ne felejtsd bevenni!! Ha van kedved, ugorj el a plázába és nézz magadnak estére ruhát, amiben elviszlek vacsorázni. Vidd a kártyámat, vehetsz magadnak hozzá cipőt és ékszereket is. Kemény napom lesz, de ha baj van azonnal hívj! Bocsi hogy csak így lelépek, de elfelejtettem az egészet és Andrew reggel szólt. Jó légy, dél körül hívlak. Puszi, Shawn"

Mesés...

Hiába, a levél maga nagyon megmosolyogtatott, hisz te jó ég, milyen aranyos volt már tőle. De a tartalma, vagyis inkább a lényege nagyonis elszomorító volt...

Az ágyból kikelve sóhajtva indultam a konyhába, ahol valóban ott várt rám a palacsinta, mellette kakaópor, nutella és megannyi variációhoz szükséges kellék. A tányér mellé ki volt készítve egy csésze kávé, amit bedobtam a mikróba. A mikró tetején pedig legnagyobb meglepetésemre egy újabb üzenet várt rám, mellette a tegnap vásárolt tablettával.

"Ugye, hogy elfelejtetted a gyógyszert??? Szeretlek"

Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd a szekrényt kinyitva elővettem egy poharat, bár a polcon ismét egy cetlibe botlottam.

"Jó kislány ;)"

Halkan felnevetve engedtem vizet a pohárba, majd a számba vettem a tablettát és a vízzel együtt leküldtem a gyomromba. Miután kivettem a mikróból a kávémat, szinte félve nyúltam a cukorért, és milyen jogosan..!

"Kezdek az idegeidre menni, igaz? Pedig ez még csak a kezdet :D"

Az üzeneteket egy kupacba szedve Shawn kártyája mellé tettem, majd a legfelső palacsintát megszórtam kakaóporral.

Óh, erre igazán nem számítottam! - néztem le mosolyogva a palacsintára, amin egy újabb üzenet landolt a kakaópor dobozából.

"Erre igazán nem számítottál, igaz? Szokj hozzá, erről fog szólni a délelőttöd :P"

Ismét csak a fejemet csóváltam, majd elfogyasztva a palacsinta nagyrészét felálltam és a kávé utolsó cseppjeit is kiittam a csésze aljából. A szobámba indulva a szekrényhez léptem, majd az ajtót széttárva végignéztem, ahogy egy kis papír kecsesen a füldre hullik.

"A ruhád és a pénzed a Központban van, ne felejtsd ott. Vedd magadhoz, amikor Ted (a sofőröm) érted megy olyan 13 felé és elvisz vásárolni <3"

MI A FENE???

Döbbenten bámultam a cetlire, majd az időre pillantottam. Hé, de hisz Shawn mindjárt hív! És ahogy a gondolat átfutott az agyamon, a telefonom meg is csörrent, én pedig még mindig lefagyva vezettem a tekintetem a világító, rezgő és csörgő telefonra, majd a fejemet megrázva magamhoz tértem és a kezembe vettem a telefont, hogy a fülemhez emelve kérdőre tudjam vonni Shawnt.

- Shawn? Mi a szar? - kérdeztem rekedten, mire csak jóízűen felnevetett és meghagyta nekem a szót. - Ezt miért?

- Nem tudom, kárpótollak, amiért nem tudok veled lenni. Menj nyugodtan és kérlek ne nézd az árakat, jó? Tudom, nehéz lesz, de nagyon szépen kérlek, sőt, könyörgöm neked, hogy vedd meg amelyik tetszik. Szeretném, ha ma este jól tudnád magad érezni, kicsit ki tudnál kapcsolni és nézz ki úgy, ahogy csak szeretnél. Persze át tudom érezni, hogy "baszki ez nagyon drága, nem vehetem meg", mert sokáig nekem is volt ilyen érzésem, de most ott van az asztalon az a kártya, amivel gondolkodás nélkül meg fogod venni az üzlet leggyönyörűbb ruháját, értve? Az árával ne foglalkozz, okés? Kérlek...