Örökség • 18+

t h i r t e e n

ʀéɢɪ úᴊ ᴍᴜɴᴋᴀ
_______

Idegesen léptem az ajtóhoz, majd a kulcsot elfordítva mérgesen tártam nagyra azt.

- Meglepetés - kiáltotta el magát vigyorogva a bátyám, engem pedig hirtelen elfogott a kettős érzés. Igen, igen nagyon örültem neki, de basszus, baromira megzavart minket Shawnnal!  - gondoltam jövök hamarabb és együtt rendbe szedjük a lakást, utána elugrasz a dolgozni és mire visszaérsz, én megcsinálom a vacsit.

- Dylan, istenem - sóhajtottam fel, majd elé lépve megöleltem. Nem változott sokat a legugóbbi találkozásunk óta, talán csak a haja lett hosszabb és a borostáját meghagyta. Ugyanolyan magas és izmos volt, a haja is ugyanúgy sötétbarna és göndör. Sokan hasonlították régebben Shawnhoz, bár míg Shawn szemei zöldesbarnák voltak mint az enyém, Dylané vakító kékek. Meg hát Dylannek kiskora óta kötelező volt szemüveget hordania, így ez se stimmelt. - figyelj, most meg foglak lepni, de annyira ne verd nagy dobra, jó?

- Livy...miért van egy srác cipő az ajtóban? - kérdezte összevont szemöldökkel. Basszus, Livy Miller... - És miért van rajtad fordítva a pólód??

BASZUS, LIVY MILLER!!!!!

- A-a-a...a pólóm...izé. Az csak vé-véletlen...a-a cipő...az meg csak...a-az csak egy barátomé - óh Livy Miller, a francba a dadogásoddal! - ezt akartam mondani, ne verd nagy dobra! Nemrég megismertem egy srácot, akinek ha meghallod a nevét, nagyot nézel majd, de pont ez az, Ő csak egy barátom.

- Ki az? - kérdezte zavartan, miközben lerúgta a cipőjét. Sóhajtva zártam vissza az ajtót, majd a hálószoba felé néztem.

- Gyere elő - szóltam hangosabban Shawnnak, aki másodpercekkel később kinyitotta az ajtót és a folyosóra lépve rám, majd bátyámra nézett. - Ő az...Shawn Mendes.

- Oké, mit keres Ő nálad? - kérdezte döbbenten Dylan, mire Shawnnal egymásra nézve próbáltunk kitalálni valami hihető történetet.

- Mondtam - motyogtam lesütött szemekkel. - Shawn és én barátok vagyunk és felajánlotta, hogy segít rendet tenni. Én pedig elfogadtam az ajánlatot.

- Igen, de izé...nekem asszem mennem kéne, várnak a stúdióban - szólalt meg Shawn, mire Dylan felvonta a szemöldökét.

- Micsoda véletlen - nevetett a bátyám szarkasztikusan, Shawn pedig kínosan elvigyorodva vont vállat.

- Nem szeretnék zavarni - feleslegesen mentegetőzik... Shawn a cipőjéhez lépett, majd a kabátjáért nyúlt és felénk nézett. - akkor én...megyek is. Sziasztok!

- Hello - biccentett Dylan, én pedig ezt leutánozva meg is oldottam a köszönést. Shawn kilépett a lakásból majd gyorsan be is csukta az ajtót. Ez fura volt...nagyon fura! - még mindig nem válaszoltál arra, hogy miből tudtad hirtelen kifizetni a hitelt.

- É-én...én csak - basszus Livy Miller, fejezd már be! - jókor voltam jó helyen. Ennyi. Többet nem akarok mondani.

- Tuti ez volt - mutatott az ajtó felé. - biztos ezt a Shawn Mendes segített neked.

- Na jó, igen - sóhajtottam megjátszott duzzogással. - de Ő akarta és nem kér érte semmit.

- Ez a baj! Anya és apa is megmondták régen, hogy pénzt csak akkor fogadunk el, ha tettünk érte valamit. Te mit tettél annak érdekében, hogy ez perkáljon neked, ráadásul ilyen sokat? Mióta is próbáltam kifizetni? Nem ment, mert nagyon sok volt, erre te más pénzét elfogadva kényelmesen kifizeted.

- Nem hogy örülnél, hogy ezzel már nem kell foglalkozni - motyogtam, közben a nappali felé indultam.

- Mindegy...na és akkor mesélj, hol is dolgozol most épp? - kérdezte, mire kerek szemekkel néztem magam elé. Basszus...