Örökség • 18+

n i n e t e e n

ᴋᴇɢʏᴇᴛʟᴇɴ ғáᴊᴅᴀʟᴍᴀᴋ
_______

Hű..."torkomban dobog a szívem" hirtelen minden értelmet nyert!

Se levegőt nem kaptam, se nyelni nem tudtam. Valami folyton piszkálta a torkomat, emiatt erős hányinger kerülgetett és a szívem sem volt épp a helyén, bár szaporán kalapált.

Igen, torkomban dobogott a szívem!

- Te remegsz - nézett le rám a lépcső első fordulójában Harry. Nagyot nyelve pillantottam fel rá, majd rögtön el is kaptam a tekintetem és újra a padlót fixírozva lépkedtem felfelé egyenesen a tizenkettes szobába. - ilyen ijesztő volnék? - nevetett gúnyosan, közben magához húzott. A legfelső emeletre értünk, ahol a kilences ajtó kivágódott és egy szőke csaj lépett ki rajta, nyomában Niall Horannal. De hisz neki barátnője van..! - Válaszolj, ha kérdezlek - szorította meg a csuklómat Harry, mire felszisszenve próbáltam elhúzni a kezem. Persze sikertelenül...

- Harry!

- Mr. Styles - javított ki, mire ajkamba haraptam. Baszki tényleg...

- Mr. Styles...é-én csak. Csak furcsa nekem ez. Kicsit félek. Elnézést!

- Nézd, Livy...nem leszek durvább veled, mint a többi lánnyal - mondta, majd a tizenkettes ajtó kulcsát a tizenkettes ajtó zárjába helyezte és elfordította, ezzel megnyitva a tizenkettes szobát. Szent szar! - de gyengédebb se - tette hozzá, majd a szobába lépve felkapcsolta a lámpát, ami fénnyel borította be a vörös helyiséget. A picsába, mint az ötven árnyalatos filmekben! Ó te jó ég!

Elképedve néztem végig a szobán, mindenhol különféle, ijesztőbbnél ijesztőbb eszközök lógtak, bilincsek, korbácsok, pálcák, kötelek, láncok, szíjak és megannyi eltérő, de rettentően kétségbeejtő kinézettel megáldott szörnyetegek köszöntek vissza rám. Megremegve futtattam végig a szemem újra és újra a szobán, tekintetem pedig négy felfüggesztett láncon állapodott meg. A híres tizenkettes szoba... Már éreztem, hogy a könnyek marják a szemem, de vissza kellett tartanom a gyengeséget, hisz Shawn is megmondta: az elején ne ess pánikba!

- Vedd le a ruhát...most - utasított, én pedig félve tettem amit kért. Nehézkesen kibújtam a ruhából, majd Harryre nézve ajkamba haraptam. - Mendes mindig tizet adott neked, igaz?

- I-igen...

- Igen Uram, vagy valami - mordult fel, mire ismét megremegve bólintottam. - még egy hiba és kikötözlek!

- Igen U-Uram - motyogtam, mire az ágy felé biccentett. Bordó selyempaplan, bordó függöny az oldalán, bordó lepedő. Ijesztően bordó volt, én azonban mégis felé tartottam. Harry felém indulva vette le a ruháit, szinte minden lépésnél ledobott valamit, hisz mire mellém ért, már csak a boxere volt rajta. Rettegve pillantottam fel rá, Ő pedig önelégülten mosolyodott el.

- Tíz pont, tíz pont...mit vállalsz? - kérdezte még mindig az ágy mellett állva, mire zavartan vontam össze a szemöldököm.

- Minden, Uram - mondtam, bár ekkor jöttem rá, hogy a szobában még mindig ott a sok eszköz, ami hatalmas fájdalmat tud okozni... - va-vagyis...

- Mindent - biccentett elismerően, mint aki nem hallotta az utolsó megszólalásomat. - ez megéri az árát. Vedd le a boxerem - adta ki az újabb utasítást, mire remegő kezeimet az anyag felé nyújtottam és félve ugyan, mégis magabiztosságot színlelve húztam végig a combján, majd térdénél elegedve hagytam, hogy a bordó szőnyegre essen. - feküdj le. Tedd szét a lábad - mondta, én pedig a sírással küzdve engedelmesen hátradőltem és lassan a lábaimat is szétnyitottam. - ügyes. Most pedig próbálj meg nem felsírni - nevetett fel gonoszan, közben felém térdelt és lábaim közé nézve ahogy Shawn is mondta valóban nem tökölt, amint bepozícionálta magát, meg is indította a csípőjét. De még mennyire...