Örökség • 18+

t w e n t y - f i v e

ᴠᴇsᴢéʟʏᴇs ᴠɪᴢᴇᴋ
_______

- Kérlek, kérlek, kérlek ne haragudj, te is nagyon jól tudod, hogy nem úgy gondoltam - pattant fel az ágy széléről, majd elém sietve megpróbált átölelni, bár eltoltam magamtól. - csak ne sírj, óh Istenem!

- Miért nem tudsz előbb gondolkozni? - kérdeztem halkan zokogva. Az érzékenységem megjelent, jobban mint kellett volna, így egy apró hiba Shawn részéről akár végzetes is lehetett volna. Képes voltam a legkisebb botláson is sírni, hiába tudtam, vagyis nagyon reméltem, hogy tényleg nem úgy gondolta. - Miért véded Őt ennyire? Miért kell folyton elcsesznie mindent? Miért, Shawn?

- Livy, Faith az egyik legjo...

- Faith az egyik legjobb barátom, nem akarom megbántani - utánoztam gúnyosan a többször is elhangzott dumáját, mire a szemét forgatva sóhajtott fel. - a könyökömön jön ki, Shawn. A könyökömön! Elegem van belőle, mindig rajta lógsz, tőle kérdezel meg dolgokat és mellette napokig fel se vállaltál. Elengedted a kezem, amikor megláttad! Mi ez!?

- Neked is vannak barátaid, nem? Még szép, hogy tartom Faithtel a kapcsolatot!

- Már alig vannak, mind elvan az egyetemen meg Halifaxben, nem is beszélek már szinte senkivel. Csak te vagy nekem, rajtad kívül senkim sincs, csak messze otthon Dylan, aki a bátyám és nem egy haverom. Tudod...talán ezért akarom azt, hogy csak velem legyél. Mert nekem ha akarnám se lenne más választásom...

- Ajh Livy - túrt a hajába. - biztos van neked is sok jó ismerősöd, csak most zavaros az életed és ezért gondolod, hogy nincs. Nekem is rengeteg haverom van, itt Torontóban, vannak Dallasban, Chicagoban, New Yorkban, szinte a világ minden pontján. Egész apró országokban is, mint például Magyarország. Ott is van egy-kettő, de tudod...hiába vannak sokan, ha csak pár van közülük, akikkel rendesen tartom a kapcsolatot. Faith az utóbbiak csoportját erősíti, Ők a legjobb barátaim, vannak körülbelül öten és Őket mindeddig semmi pénzért sem hagytam volna cserben. Mióta te meg én egy párt alkotunk, sajnos ez megváltozott, Faith mellett van még két srác akikkel szoktam beszélgetni, de már Őket is elhanyagoltam. És észre sem veszem...te ebből annyit látsz, hogy Faithtel szoktam beszélni. És ez bánt téged, pedig semmi extra, Ő csak egy sima barát.

* * *

- Nem akarok, nem, nem, nem! Nem akarok menni - hisztiztem az ajtóban, akár egy ötéves. Shawn a szemét forgatva vette magához a kocsikulcsot, majd felvont szemöldökkel nézett rám, mire én csak megráztam a fejem.

- Livy - sóhajtott kissé ingerülten, mire ajkamba harapva néztem le combom előtt lógó, két kezemmel tartott fekete táskámra. - tökre megértelek, én se örülök neki, sőt, gyűlölöm az egészet, de nem tudunk mit tenni...

- Kirúgatom magam - néztem fel rá ártatlanul, mire ismét csak felsóhajtott és a gombot megnyomva kinyitotta előttem a liftajtót.

- Nyomás - biccentett a megnyíló ajtó felé, mire még utoljára végignéztem a lakásában, hátha találok valamit, amivel maradásra bírhátnám. Nos, nem sikerült...

- Nem akarok - léptem be duzzogva a liftbe, mire a szemeit forgatva jött utánam. - te miért akarod ennyire, hogy bemenjek?

- Nem akarom. Csak tudom, hogy azzal magunknak ártanánk, ha nem mennél be. Ennyi az egész.

- Honnan veszed? - tettem csípőre a kezem, mire a falnak dőlve megnyomott egy gombot, így el is indultunk lefelé.

- Most mondjam? - kérdezte morogva, mire fogaimat összeszorítva próbáltam tűrtőztetni magam.