Örökség • 18+

t w e n t y - e i g h t

ᴠéɢᴢᴇᴛᴇs ᴠᴇsᴢéʟʏᴇᴢᴛᴇᴛés
_______

Döbbenten vizslattam a fiút, aki szintén le volt fagyva, akárcsak én, illetve Dylan meg Shawn. A lakásban megfagyott a levegő, a feszültséget pedig egyenesen tapintani lehetett. Szám nagyra nyílt, szemeim kikerekedtek és még a hideg is kirázott. Egyszerűen csak nem értettem, mégis mi a franc történik.

Lefagytam.

Lefagytunk.

- Mivan? - törte meg a sokkos csendet Dylan. - Te ki a franc vagy és honnan szeded ezt? És...mégis ki a tököm az a Zack?

- Jack Gilinsky vagyok, mindegy. Zack Hawkins pedig Livy főnöke...ez nem lehet csupán véletlen egybeesés! Zack rengeteget mesélt az anyukátokról, te jó ég. Ha a nő brit, hosszú fekete haja volt, egyszerű barnák voltak a szemei és egy Kevin nevű pasas az apátok, akkor egyértelműen egyről beszélünk. Zack teljesen bele volt esve! Az a szoba, Livy, amiben ma voltunk...a hetes szoba egy felújított szoba, Zack az anyukátok emlékére csinálta, amikor a tűzben meghalt az apukátokkal. Mert...Zack be akarta fűzni a nőt, akit mindig csak Isanak emleget. Hogy hívták az anyukátokat?

- Louisa - sóhajtott Dylan, én pedig értetlenkedve guggoltam le, hisz az erőm elhagyott és meg se bírtam szólalni.

- Szóval te - mutatott Shawn Jackre. - azt akarod mondani, hogy Livy és a bátyja Hawkins gyerekei?

- Nem! Vagyis...nem tudom. Azért a hetes szoba lett az övé, mert hét hónapig volt köztük valami komoly. Tudod...Zack és én nagyon jó kapcsolatban vagyunk, tényleg rengeteget mesélt róla. Isat is be akarta fűzni prostinak, de időközben beleszeretett, így nem adott neki munkát és ezért el is veszítette Őt. Aztán persze kiderült, hogy anyutoknak van valakije, időközben teherbe is esett egy Dylan nevű fiúval, aki ezek szerint te vagy - mutatott a bátyámra. - majd megszakadt köztük a kapcsolat és csak akkor hallott Isaról ismét, amikor a tűzeset volt. De akkor mindent. Hogy Halifaxbe költözött, hogy az utolsó találkozásukra rá három évvel született egy újab babája, aki a Livy nevet viseli és, hogy rengeteg tartozást hagytak a gyerekekre. Mindent. Arról viszont egy szót sem szólt, hogy az a Livy az te vagy - pillantott le rám, mire a guggolásból lehuppantam a földre erőtlenségemben. Mi történik?

- Tudja egyáltalán? - kérdeztem halkan, magam elé meredve. Annyira sok volt hirtelen mindez, hogy lassacskán kezdtem megszűnni létezni is. Először Shawn durva szivatása, aztán Dylan felvilágosítása, végül Jack teóriája, miszerint a főnököm talán a bátyám apja...elvégre éppen ha nagyon akarjuk, ráfoghatjuk, hisz az időbe még épp beleesik. - Jack...

- Nem tudom. Amikor még az öccsénél dolgoztál a pékségben, említette, hogy téged mindenképp alkalmazni akar, ezért fel is keltetted a kíváncsiságomat, de arról nem szólt, hogy ez az oka. Arra gondoltam, hogy valami dögöd, bögyös fiatal és profi csaj vagy, itt pedig le is zártam a Livy Miller ügyet magamban - vonta meg a vállát, majd Shawnra pillantott. - szerintem - szólalt meg halkan. - vidd be a szobájába - biccentett a helyiség felé. - kicsit mintha sokkot kapott volna - kicsit..? Shawn bólintott, majd a kezét nyújtotta felém. Szemeibe nézve tenyerébe helyeztem enyémet, mire óvatosan álló helyzetbe kezdett húzni. - Dylan - szólalt meg Jack a bátyámra vezetve tekintetét. - tudnánk váltani néhány szót?

- Persze - motyogta Dylan, majd Jackkel együtt bement a nappaliba. Shawn átkarolt és a szobám felé indult, én pedig csak magam elé bambulva próbáltam felfogni az előző néhány percet. Még mindig csak a törölköző volt rajtam, bőszen szorítottam magamhoz az anyagot, egyrészt mert abban a pillanatban épp nem volt kedvem mutogatni magam, másrészt pedig valamin kénytelen voltam levezetni az idegességet. A stressz és a döbbenet egyszerűen annyira eluralkodott rajtam, hogy épphogy nem törtem be a mellkasom a nagy erővel, amivel oda szorítottam a fehér törölközőt.