Örökség • 18+

e i g h t e e n

ᴜᴛᴏʟsó sɪᴍíᴛásᴏᴋ
_______

- A napokban szeretnék elmenni veled valami puccos étterembe vacsorázni. Tudod, te valami szexi estélyiben, én öltönyben. A sérónk beállítva, ékszerek meg minden - motyogta álmosan, közben a fejbőrömet maszírozta és hajammal játszott. Mindketten elfáradtunk és egymás mellett fekve pihengettünk és próbáltunk nem bealudni, hisz hiába a kielégültség, ha még le se tusoltunk. Számomra anélkül nehéz volt az alvás, bár Shawn szavai után nem a tusolás, hanem az általa szavakkal festett kép jelent meg a szemem előtt. - na mit szólsz?

- Mint egy randin..? - néztem fel rá hatalmas csodálattal, a szemeim valósággal ragyoghattak.

- Nem mint egy randin...egy randin - mondta, mire tátott szájjal ültem fel és felé fordulva döbbenten néztem rá. - e-ez most jó vagy rossz?

- Jó...Shawn, ez jó, nagyon jó! Még sose randiztam úgy igazán, istenem!

- Akkor ez igent jelent, ugye? - kérdezte bizakodóan vigyorogva, mire egy széles mosollyal kísérve a pizsamámért nyúltam és kikeltem mellőle.

- Azért ne adj szavakat a számba - fordítottam neki hátat pimaszul mosolyogva, majd az ajtót kinyitva még utoljára felé néztem. - de egyébként igen, még szép!

* * *

- Annyira de annyira nem szívesen hozlak most ide - morogta Shawn, miközben megállt a Központ előtti parkolóban. A motor leállt, mi pedig kiszálltunk az autóból és az épület felé indultunk. Az ajtót belökve csak morcosan biccentettünk Dorothynak, majd egyenesen a lifthez sietve szinte tökéletes szinkronban sóhajtottunk fel.

- Én meg annyira de annyira megértem - motyogtam a liftben állva. Shawn felé fordulva lazán megöleltem Őt, Ő pedig átkarolt és egy talán nyugtatónak szánt puszit is nyomott a fejemre. - félek.

- Most mondanám, hogy ne aggódj, mert nincs mitől félned - mondta, miközben Mr. Hawkins irodája felé indultunk. - de sajnos hazudnék.

- Akkor hazudj, mondd, hogy minden oké lesz, hogy nem fog fájni és, hogy Harry rendes lesz! Kérlek nyugtass meg, mert jelen pillanatban úgy érzem, bármi történne, ennél csak jobb lehetne! Amikor Torontóba jöttem egyetemre, az volt a terv, hogy én alaposan kitanulok valami jól fizető munkát, addig Dylan fizetgeti a dolgokat, majd én is beszállok a fizetésemmel. Tudod...agyon tanultam magam, csak hogy felvegyenek államilag támogatottra és épp sikerült elkerülni az önköltséges tanulást, mire kiderült hogy a szüleink nem csak a házat, de a nyaralót is hitelre vették. Soha, soha, soha sem fogom megérteni miért tették mindezt, mert alapjáraton normális emberek voltak és sosem mutatták ezt az oldalukat, mi Dylannel azt hittük, mind családilag, mind anyagilag rendben vagyunk. Mindent megkaptunk szinte de most mi isszuk a levét, mert most azt mind mi fizetjük ki. Tudod Shawn, már csak azért se lenne pofám magára hagyni Mr. Hawkinst, mert a ház nem egy pici kétszobás kunyhó volt, hanem egy hatalmas, medencés rendezett épület, amiben felnőttünk és nem volt szívünk veszni hagyni, így nagyon durván küzdöttünk érte. Mr. Hawkins pedig egy csettintéssel megmentette nekünk, a ház a miénk maradt. Tudom, hogy nem osztom meg ezeket veled de valljuk be, alig ismerjük egymást. Oda meg vissza vagyok az édes mosolyodért, a magávalragadó modorodért és a gyönyörű hangodért, de nem tudom mit tennél, ha úgy igazán bajban lennék. Segítenél, vagy cserben hagynál? Sajnos tényleg nem tudom és fáj, hogy ez most így bukott ki belőlem és nagyon sajnálom, hogy ezt mondtam. Megértem, ha most kicsit szívesen elküldenél melegebb éghajlatra, de nagyon nyomott már belülről, hogy hiába szeretlek, nem ismerlek teljesen és rettegek, hogy csalódnom kell benned. Mindig izgulok, hogy ne szúrj el semmit és ne kelljen csalódnom és nagyon bízok benne, hogy olyan vagy, mint amilyennek képzellek. És a mostani stressz csak rátett egy lapáttal, emiatt zavart vagyok és fogalmam sincs, mit kezdek most magammal, csak beszélek itt össze-vissza mindenről, miközben oda kéne tennem egy tízpontos baromságot, amit nagyon nem szeretnék, de óriási szükségem van a pénzre és habár tényleg jó lenne kirúgatni magam, hogy csak veled lehessek, de mégis...nekem ez jelenti agy egyetlen kedvező pénzforrást és nem szabad veszni hagynom.