Örökség • 18+

t w e n t y - t h r e e

ғᴇʟᴇᴊᴛʜᴇᴛᴇᴛʟᴇɴ ᴇsᴛᴇ
_______

- Shawn most...most - néztem fel a Ted nevű férfire, aki csak elmosolyodva bólintott.

- Mr. Mendes az autóban várja Önt - közölte, mire vigyorogva szökdeltem le a lépcsőn és megvárva, hogy a pasas mellém érjen, együtt indultunk a kocsi felé. Boldogan ugráltam a magas, kissé kigyúrt, öltönyös férfi mellett, és nem érdekelt, hogy mennyire néz hülyének. Türelmetlenül lépkedtem, szökdeltem illetve ugráltam Ted mellett, aki hirtelen megállt egy nagy, fekete autónál. A sötétített ablakokat fixírozva elhúztam a szám, majd megilletődve sandítottam a mellettem álló férfi felé. - az ajtó, Miss Miller. Nyissa ki!

- Óh hogyne, világos - motyogtam, majd tettem amit kért, így betekintést nyertem az autóba, ahol Shawn haláli nyugodtsággal csücsült és halványan mosolyogva mustrálta a reakciómat, ami hát...szóval nem felnőtt nőhöz volt méltó. De őszintén, kit izgat..? - Shawn, Shawn de jó, hogy itt vagy - pattantam be mellé vigyorogva, mire Ted becsukta az ajtót, majd előre ülve beindította a motort.

- Ugye? Megszabadultam Andrew sok hülyeségétől! Imádom a pasast, egyik legjobb barátom, de néha az idegeimre megy, mint a többiek. Teddy bent volt ma, csak Ő tartotta bennem a lelket, másképp összezuhantam volna. Mióta Zubin összeveszett a nőjével, valahogy szétesett a csapat, hirtelen mindenkinek lett valami a magánéletében. Ma is az egész bandának bent kellett volna lennie, próbáztunk volna meg minden, erre jött egy és ennyi. Teljesen kész vagyok, a Jingle Ball totál égés lesz...

- Nekem mondod? Messze leszel nagyon és nem csak pár napra - motyogtam, közben lejjebb csúsztam az ülésben.

- Megoldjuk majd, te ezen ne parázz - fogta meg a kezem, mire mosolyogva ültem kicsit közelebb hozzá.

* * *

- Nem tudom mi bajod vele - forgatta meg a szemét Shawn, amikor már vagy huszadjára fordultam meg a tükör előtt. Ajkamba harapva pillantottam fel rá, majd lesütött szemmel néztem végig a világoskék, spagettipántos ruhán, ami a földig ért és egyszerűen meseszép volt. - az ára, igaz? Livy a francba, mondtam, hogy ne nézd meg, ugye? Istenem!

- Nem csak az, Shawn...félő, hogy nem tudnék rá eléggé vigyázni és nagyon tartok attól is, hogy egy véletlen folytán a szép kék ruha esetleg piros lesz itt-ott. Ha tudod, mire gondolok...

- Óh jaj - pillantott le a földre grimaszba torzult arccal. Kínos volt neki a dolog, nem szeretett erről beszélni. Nem, mintha nekem ez lett volna a kedvenc témám... - szeretnél egy fekete ruhát?

- Egy feketét..? Nem temetésre megyünk. Megteszi valami ennél sötétebb is - mondtam, mire Shawn bólintva nézett a sorok felé, majd felém fordulva lehúzta hátul a ruha cipzárját és lefejtette a vállamról a pántot. A tükörrel szemben álltunk, így onnan zavartalanul végig tudtam nézni, ahogy ajkával nyakam felé közeledik, majd az apró csókok sokasága közben lehunyja a szemét. Az utóbbit követve felsóhajtva csuktam le a szemeimet és így tettem kezem a derekam köré font karjaira. - most nagyon durván ráz a hideg - kuncogtam halkan, mire ellépett tőlem és halkan felnevetve dőlt a hatalmas fülke falának.

- Igen, éreztem - nézett a szemeimbe továbbra is nevetve, majd a függöny felé pillantott. - nézek valami piros vagy bordó ruhát, jó? Addig vedd le ezt.

- Shawn, te egy főnyeremény vagy - sóhajtottam hálásan, mire büszkén vigyorogva húzta ki magát.

- Mondj újat, Livy - és ezzel ki is lépett a fülkéből, magamra hagyva engem egy erős nevetőgörccsel és a tudattal, hogy az egója akár a szíve...hatalmas!