Örökség • 18+

t w e l v e

ᴀᴋᴄɪó ᴍᴇɢsᴢᴀᴋíᴛásᴀ
_______

Nagy lendülettel szeltem át az apró folyosót a lakásomban, majd a konyhába benyitva hatalmasat csaptam a homlokomra. Óóh Livy Miller, hogy a francba lehetsz ilyen szerencsétlen?? A tűzhelyhez rohanva elzártam a sütőt és amint kivettem a tepsit, a tartalmát máris a kuka felé vittem. Ebből se lesz lasagne... Felmordulva borítottam a kukába a teljesen szénné égett, büdösen füstölgő ételt, majd idegesen dobtam a tepsit az asztalra.

Oké, majd rendelünk valamit - bólintottam, majd nagyot sóhajtva haraptam az ajkamba és ismét kész voltam jól fejbevágni magam. - baszki, a vasaló!

A nappaliba siettem, végül mégis haláli nyugodtsággal emeltem fel a vasalót az összeégetett ruháról, majd azt a földre dobva egy pillanatra lehunytam a szemem, hátha kicsit magamhoz térek. A maradék gyűrött ruhát kezembe véve elindultam a fürdőszoba felé, majd mindet a szennyestartóba dobtam. Inkább kimosom még egyszer, minthogy ki kelljen most vasalni... Visszabaktattam a nappaliba és megragadtam a porszívót, mire a csengő megszólalt. Kissé félve indultam az ajtó felé, hisz a kaputelefon nem jelezte, hogy valaki belépett az épületbe, én pedig a keső este érkező bátyámon kívül nem vártam senkit aznapra.

Ajkamba harapva pipiskedve támaszkodtam az ajtónak és a kis lyukon kinézve meg akartam lesni, hogy ki az...bár az ajtó előtt senki sem állt. Egy "biztos csak a szomszédhoz jöttek" gondolattal rántottam vállat és már indultam volna vissza a nappaliba, mire a csengő ismét megszólalt, én pedig minthacsak az ajtónak lenne a legerősebb ereje a gravitációt illetően, rátapadva néztem ki ismét, bár a látvány nem változott. Idegesen és már igazán kíváncsian fordítottam el a kulcsot és nagy lendülettel tártam ki az ajtót, így megláttam az küszöb előtt guggoló Shawnt.

- És ha egy gyilkos lennék? - vonta fel a szemöldökét, közben nevetve felegyenesedett.

- Gyilkos nem te, hanem én leszek mindjárt - morogtam. - mi szükség volt erre? És mit keresel te itt? Dolgom van!

- Csak benéztem - vonta meg a vállát, majd mellettem ellépve elindult a nappaliba. Igen, épp be akartalak engedni... - csak nem zavarlak..?

- De! Nagyon is zavarsz, rengeteg dolgom van még és fel fogsz tartani - néztem rá idegesen, majd az ajtót visszazárva utána mentem. - este úgyis megyek dolgozni, miért nem tudsz addig várni?

- Csak egy egyórás szünetem van, utána vissza kell mennem stúdiózni, ezt kibírod - mosolyodott el, közben ledobta magát a kanapéra. - mesélj, milyen napod volt?

- Ajh Shawn - sóhajtottam, közben leültem mellé. - fárasztó. Nagyon álmos vagyok, alig aludtam az éjjel, korán keltem és reggel óta dolgozom. Elfogyott a kávém szóval azt se ittam, boltba is mennem kéne, tiszta por az összes szekrény, odaégett a vacsora, a vasalóval szététettem az egyik kedvenc pulcsimat és még mindig rengeteg dolgom lenne, de annyira ki vagyok merülve...

- Shh, gyere - húzott közel magához. Átkarolt, én pedig a vállára döntöttem a fejem. - pihenj egy kicsit, aztán nekiugrasz és megcsinálsz hipp-hopp mindent, én pedig elkérem Dorothytól a tizes szoba kulcsát és este teljesen ellazítalak - súgta, mire nagyot nyelve néztem fel rá. Halvány mosoly ült szája sarkán, én viszont csak ajkamba harapva néztem le a szőnyegre.

- Okés - motyogtam, mire megfogta a kezem és hüvelykujjával kézfejemet kezdte simogatni. - úgy várom már, hogy aludhassak.

- Én meg a hat órát várom már - vigyorgott, mire halkan felnevetve felhúztam a térdem és teljesen hozzásimultam Shawnhoz. - óh Bébi, utána nagyon fitt leszel - hajolt le hozzám nevetve, majd nyakamba bújva szuszogott tovább. A hideg is kirázott az érzéstől, ahogy Shawn meleg lehellete a bőrömet cirógatt a puha arcával együtt. A szememet lehunyva sóhajtottam fel, Ő pedig szóra nyitotta a száját. - van nálad valami, amit most el szeretnék venni, de előre szólok, ez egy olyan dolog, amit nem tudok visszaadni. Csak egy van belőle neked is, és hiába adták nekem már néhányan, nekem mégsincs - hajolt el tőlem, mire a szemöldökömet ráncolva néztem fel rá.