Örökség • 18+

s i x

ᴘéᴋséɢʙőʟ ᴀᴢ áɢʏʙᴀ
_______

- Szép jó reggelt, mélységesen tisztelt Jack Hawkins - szökdeltem be vigyorogva az irodába. Kabátomat táncolva akasztottam fel a fogasra, majd táskámból előkaptam a frissen mosott és vasalt egyenruhát és boldogan fütyürészve nyitottam ki az öltöző ajtaját.

- Nem tudom, hogy azért örülsz mert fizetős nap van, vagy mert elmentek otthonról - vonta fel a szemöldökét Jack, én azonban csak vigyorogva vállat vontam és becsuktam az ajtót. Boldog vagyok, mert végre nem kell többet hozzád járnom, mélységesen tisztelt Jack Hawkins...

Immáron az asztalok közt szökdelve tettem az összesre a poharakat, megigazítottam a terítőt és a székeket is tökéletesen beállítottam, csak hogy teljes legyen az összkép.

- Ez meghibbant - hallottam a pult felől. Nevetve néztem végig a kollégáimon, akik aznap boldogítottak utoljára. Mindhárman a pultnak dőlve bámulták, ahogy örömteli hangulatban puccba vágom a pékség benti részét. - ennek totál elmentek otthonról - szólalt meg ismét Ryen, én pedig csak a fejemet csóválva letettem egy újabb poharat.

- Szerintem szerelmes - csillantak fel Beth szemei, mire ismét felnevettem. A két srác csak a szemét forgatta és egyedül is hagyták Őt a pultnál. - ki a szerencsés? - sietett mellém vigyorogva az alacsony, szemüveges lány.

- Megsúgom, gyere - hajoltam közelebb, mire izgatottan fonta össze ujjait. - a felmondás.

- Livy - hajolt el tőlem ijedten. - téged is elcsábított az a Jack által emlegetett piszkos idióta, igaz? Csak tudjam meg, hogy ki az!

- Nyugodj meg, Beth, azért Jack is túlozhat. Nem lesz ott olyan rossz, sőt...

* * *

- Örülnék, ha haladnál - dőlt a pultnak unottan Mr. Hawkins, miközben én az üveget tisztogattam. Dúdolva fújtam még egy kis tisztítószert a pult külsejére és a kendővel körkörös mozdulatokkal törölgetni kezdtem a habzó sprayt, majd a türelmetlen férfire nézve elmosolyodtam. - most meg mit vigyorogsz? Takarítsd meg és menjünk - vonta fel a szemöldökét mosolyogva, mire kuncogva álltam fel guggoló helyzetből és kinéztem az ablakon. Már javában sötét volt, egy-két csillag elkezdte körbeölelni az ezüst színben tündöklő Holdat, Mr. Hawkins és én azonban mégis a pékségben dekkolva időztünk. Jack félórája elment, Mr. Hawkins pedig nem győzte hajtogatni, hogy már nem dolgozom ott és, hogy felesleges ezt csinálnom. Én azonban csak jót szórakozva türelmetlenségén még megcsináltam ezt-azt.

- Nézze - biggyesztettem le ajkamat, majd egy foltos asztalra mutattam. - na jó, még ezt megcsinálom...

- Ez a negyedik, amire ezt mondod - nyűglődött a férfi, én pedig felnevetve kezdtem törölgetni az asztalt. - Miss Miller...menjünk már!

- Mr. Hawkins, türelem - mosolyogtam pimaszul, mire megcsörrent a telefonja.

- Hawkins - szólt bele. - óh, Shawn - nézett rám vigyorogva, mire egy mosoly kíséretében csak a szememet forgatva törölgettem tovább az asztalt. - Livy? Pont itt van mellettem - bólintott, mire az asztalnak támaszkodva felvontam a szemöldököm. - igen, jól emlékszel, letelt az egy hónap - nevetett fel. - holnap kezd - értetlenül néztem Mr. Hawkins önelégült mosolyát, Ő pedig csak sokat sejtetően bólintott. - persze, megoldható. Szólj Dorothynak, hogy tegyen csillagot Livy Miller neve mellé. Este jössz, igaz? - kérdezte, mire elképedve tátottam el a számat. - nagyszerű! Akkor holnap. Hello.

- Ugye ez..?

- De, ez az volt, amire gondolsz. Shawn Mendesnek bejössz, így holnap lesz vele egy kis dolgod - vigyorodott el, mire nagyot nyelve huppantam le egy székre. - takarítsd szépen tovább azt az asztalt, Miss Miller - nevetett fel. - közben elmondok pár dolgot, amit jó ha tudsz - mondta, mire sóhajtva folytattam a takarítást. - egy nap mindig csak egyvalaki lesz, nem engedek többet. Az túlzás lenne. A központ mögött lesztek egy kisebb épületben, amiben van emeletenként négy szoba és az épület három emeletes. Mindig a híresség választ szobát, mert mind eltérő. Stílusban és felszereltségben is színes a hely, egyszerűen nincs két ugyanolyan. Vannak eszközök, amiket az engedélyeddel használhatnak majd. Miután Ő azt mondta vége, bármikor kijöhetsz onnan, de együtt kell visszatérnetek a központba leadni a szoba kulcsát. Dorothyt kell keresned, Ő a vörös a földszinten. A híresség lepontoz téged, ettől függ a rangod a piramison, ami szintén a rendszerben van és sok híresség eszerint választ magának partnert. Félévig újonc vagy, ezt jelöljük a neved és a képed mellett, így tudják, hogy nem feltétlen ügyetlenség miatt vagy a piramis alján, csak most kerültél hozzánk. A híresség a pontozást követően perkál Dorothynak, aki ezt a pénzt elteszi, majd a nap végén engem kell keresned, hogy oda tudjam adni ami téged illet. Minél kevesebb pontot kapsz, annál kevesebbet fogok fizetni és ha huzamos ideig kevés pontot gyűjtesz, ezáltal egy bozonyos vonal alatt vagy a piramisban, akkor sajnos el kell bocsajtani. Igazából nagyvonalakban ennyi - mondta, mire öklendezve támaszkodtam meg a térdemen. - nana, Miss Miller, ne csinálj magadnak plusz munkát - nevetett fel, tekintve, hogy kis híján beterítettem a padlót a gyomrom tartalmával.

- De ez az egész olyan undorító - grimaszoltam, majd nagy levegőt véve felegyenesedtem. - és a bátyámnak mit mondok, miből tudom ilyen hirtelen kifizetni a hitelt? Utána honnan lesz pár nap alatt annyi pénzem, hogy megszűnik minden adósság?

- Nem feltétlen kell rögtön az egész összeget ebbe fektetned. Vásárolsz magadnak ruhákat, felújítod a házat meg ilyenek és apránként kifizeted közben az adósságokat - vont vállat, mire bólintva indultam a raktár felé, hogy letegyem a tisztítószert és a kendőt. - a kulcsot a pultra tettem, az autóban várlak. - kiáltott utánam, majd még mielőtt válaszolhattam volna, a kis csengő jelezte, hogy feleslegesen jártatnám a számat, Mr. Hawkins ugyanis kiment az épületből.

Ásítva csuktam be a raktár ajtaját, majd a kulcsot felkapva a pultról leoltottam a villanyokat és bekapcsoltam a riasztót, majd az épületből kilépve bezártam az ajtót. A kilincset lenyomva ellenőriztem, hogy senki sem tud bejutni, majd a rácsokat leeresztve lakattal biztosítottam, hogy valóban nem adok utat senkinek. A székektől már mentesített, betonnal rögzített asztalok közt elsétálva keresni kezdtem Mr. Hawkins autóját, amit a Hawkins pékség parkolójának a végén meg is pillantottam. A jármű felé sietve ránéztem a telefonomra, ami szerint már negyed nyolc volt.

És én ma még szinte semmit sem ettem...

- Mr. Hawkins - nyitottam ki a BMW ajtaját. - minden újonccal így viselkedik?

- Hogy hurcibálom-e Őket? Nem mindet, csak akik szimpatikusak - vont vállat, mire mosolyogva huppantam be mellé az autóba. - holnap délután kettőre megyek érted, legyél otthon! Nekem utána dolgom van, de Gloria és Wanda körbevezet majd mindenhol és elmondja a szabályokat, meg hogy mit szabad és mit nem a másik épületben, illetve egy alkalmazottam felkészít majd Mr. Mendesnek.

- Eddig úgy hívta, hogy Shawn...

- Igen, de neked Mr. Mendesnek kell szólítanod. Ha esetleg Liam Payne toppan be hozzád, akkor Ő Mr. Payne lesz, értve? Kivéve, ha másra kér.

- A kedves kis pékségből az ágyba egy kiéhezett pasi alá, hm...gyors váltás - sóhajtottam, mire Mr. Hawkins halkan felnevetve beindította az autót.

_______

2018. 11. 06.
Kedd