Örökség • 18+

t w o

Áʀᴛᴀʟᴍᴀᴛʟᴀɴ ᴋéʀᴅésᴇᴋ
_______

- Valamit azért mesélne a munkáról? Csak hogy tudjam, érdemes volt-e belemenni - szólaltam meg útközben.

- Nos, a fizetésed hatvanöt százalékát köteles leszel nekem adni, Miss Miller. Az engem illet - mondta, mire tátott szájjal kaptam rá a tekintetem. Ez megveszett...

- Mi marad nekem? - kérdeztem hisztérikusan, Mr. Hawkins azonban továbbra is csak játszotta a megtörhetetlent.

- Bízz bennem. Alkalmi munkás leszel, nem fogsz minden egyes nap dolgozni, sok szüneted lesz - mondta, mire ujjaimat tördelve fixíroztam a férfit, aki meglepő módon nagyon jól tűrte a már-már égető tekintetemet. Borostás arcát méregettem, a férfias és igen vonzó állkapocscsontjánál pedig egy pillanatra megállapodott a szemem. Baromi dögös... - de egy alkalommal akár kétezer dollárt is keresünk majd - tette hozzá, mire szám elé kaptam a kezem és kerek szemekkel néztem tovább a férfit, akinek cseresznyeszínű, dús ajkait egy pillanatra egy halvány, de annál önelégültebb mosoly uralta, bár ezután ismét rezzenéstelen arccal mustrálta tovább az utat. - de mindezek előtt ki kell téged képezni. Nem mindenki dolgozhat ám nálam, Miss Miller.

- Te jó ég - nyeltem nagyot, majd az ülésben lejjebb csúszva bámultam magam elé. A kesztyűtartóval szemezve, kabátom egyik kopott részét piszkálva kezdtem gondolkozni, hogy vajon mi a franc történik..?

* * *

- Maradj az autóban - állt meg Mr. Hawkins egy hatalmas épület előtt. A Hawnkins pékség...

Míg a férfi sietve kiszállt az autóból, én elképedve néztem a pékség kitelepített részét. A növényekkel feldobott kis étkező már szinte túl elegáns volt és féltem, hogy rosszul öltöztem ehhez az alkalomhoz. Őszintén szólva sose jártam arra, hisz egyrészt a város másik végén épült, másrészt pedig az én anyagi helyzetemhez mérten kész luxus helynek számított. Tekintetem újra és újra végigfuttattam a zsenge, zöld virágokkal és fényes égőkkel díszített területen és a barna rattan székekkel körberakott üvegasztalokon, amiken megcsillant az éppen két sötét felhő közül fel-felbukkanó Nap sugara.

- Miss Miller - kiáltott ki az ajtón Mr. Hawkins, mire tekintetemet rákapva néztem pár másodpercig, ahogy befelé invitálva integet. Az autóból kipattanva nagy léptekkel baktattam a bejárat irányába, majd a Mr. Hawkins által nyitva tartott ajtón belépve minden erőmmel azon voltam, hogy ne mutassam jelét a hatalmas ámuldozásomnak.

Igen, minden bizonnyal rosszul öltöztem...

- Köszönöm - biccentettem Mr. Hawkinsnak, aki becsukta mögöttem az ajtót, majd a kabátomért nyúlt. Zavartan néztem rá, mire biztatóan elmosolyodott, én pedig engedtem neki, hogy kezeimet kibújtassa a barna műbőrkabát ujjaiból, majd végignéztem, ahogy a fogasra akasztja és elindul egy ajtó felé. Megilletődve követtem, így átszeltük a hatalmas étkezőt, ami ugyanolyan stílussal kápráztatott el, mint azelőtt odakint ennek a kitelepített része.

Egy kibaszott palota!

- Ő lenne az - szólalt meg Mr. Hawkins, mire nagyot nyelve tértem vissza a valóságba, így egy kisebb irodaszerűségben találtam magam.

- Aha - mért végig egy ugyanolyan férfi, mint Mr. Hawkins, csak kicsit fiatalabb kiadásban. Talán még annyi különbséget véltem köztük felfedezni, hogy míg a mellettem álló Mr. Hawkins elegáns öltönyt viselt, addig a velünk szemben egy asztal mögül figyelő Mr. Hawkins laza farmer-póló összeállítása kicsit közvetlenebb kisugárzással bírt. A férfi az asztalra könyökölve stírölt, szemeit le sem vette rólam. Újra és újra végigfuttatta rajtam a tekintetét, miközben mutatóujjával alsó ajkát ütögette. - amúgy sincs több jelentkező. Fel van véve, Miss...

- Miller. Livy Miller - lökött meg a mellettem álló férfi, mire elmosolyodva néztem fel rá.

- Zack, menj ki kérlek. Fel akarom mérni - mondta a fiatalabb Mr. Hawkins, mire az idősebb csóválni kezdte a fejét.

- Én is meg akarom ismerni.

- Nem, szó sem lehet róla. Három alkalmazottamat csábítottad el tőlem, Őt már nem adom!

- De Jack, Ő lehetne a legjobb mindközül ezzel a törékeny és apró testével - mutatott rám, mire kínosan keztem sarkamon billegni.

Családi vita? Hol a popcorn..?

- Felejtsd el - mordult fel az ülő férfi, bár mint ahogyan azt már leszűrtem: a mellettem álló Mr. Hawkins igenis tekintélyes és domináns, neki nem lehet parancsolni. Ez itt is megmutatkozott, hisz maga Zack Hawkins húzta ki nekem a széket Jack Hawkins asztala előtt és mellettem helyet foglalva várta, hogy elkezdjem az életrajzom ismertetését. - szóval - nézett rám kissé idegesen. - Livy Miller. Mesélj magadról!

- Hú, oké. Szóval én..izé - azta Livy Miller, ezzel már be is mutatkoztál... - húsz éves vagyok és Halifaxben születtem de egy éve itt lakom Torontóban. Van egy bátyám, aki Halifaxben maradt, apukám és anyukám britek voltak - mondtam, mire a két Hawkins egymásra néztek, majd ismét rám. - azt hiszem ennyi.

- Miért kell a munka, Miss Miller? - dőlt hátra a székében a szembeni férfi, mire zavartan néztem le már-már véresre kapart körömágyamra. Egy kicsit ideges voltam...

- A szüleimnek sok tartozásuk volt...vagyis van. A bátyám már régóta próbálja intézni ezt és úgy gondoltam, egy évet kihagyok a tanulásban és beszállok a fizetésbe. Eddig az egyetem által szervezett munkát végeztem, de az épp csak annyi volt, hogy ételt tudtam venni magamnak és az albérlet felét fizettem. A lakótársam az idei évet cserediákként tölti Európában, az egész összeg már sok lenne nekem, így sürgősen munka után néztem és már szinte szánalmas módon mindenhová elküldtem az életrajzomat.

- Mi nem kaptuk meg - vonta fel a szemöldökét a jövendőbeli főnököm, mire kínosan túrtam kócos hajamba, bár ujjam megakadt egy gubancban, így zavartan húztam ki a kezem félúton.

- Nekem csak tegnap szólt egy ismerősöm, hogy itt alkalmazottat keresnek. Elnézve a jelentkezők számát valami nem volt okés, talán nem úgy lett meghirdetve a munka, mint ahogy ki lett adva az utasítás - kuncogtam, mire a két férfi ismét egymásra nézett.

- Hétfőn kezdesz - mondta a fiatalabb, mire hálás vigyorral bólogatni kezdtem. - viszlát, Miss Miller.

- Öhm - pattantam fel zavartan az asztaltól. - viszlát, Mr. Hawkins!

- Tegezzen és csak Jack - mosolyodott el a főnököm.

- Uh igen. Ön is. És én is. Vagy na...csak Livy. Vagy mi - dadogtam, majd még mielőtt elsüllyedtem volna szégyenemben, egy csattanósat ütöttem a homlokomra. Szerencsétlen... - köszönöm, Mr. Hawkins - néztem fel a férfire, aki csak legyintett, amikor kiértünk az irodából, majd a kabátomért nyúlt és felém tartva megvárta, amíg belebújtam.

- Mondd, Miss Miller...elítéled a prostitúciót? - kérdezte, miközben kinyitotta nekem az ajtót.

- Nem tartom túl jó dolognak - vontam vállat, miközben leszökdeltem a lépcsőn. - szerintem kicsit undorító, hogy néhányan egy óra alatt a testükkel keresnek annyit, mint mások egy hónap alatt kemény munkával - mondtam és a Mr. Hawkins által kinyitott autóba behuppanva még felnéztem rá. - mért?

- Csak kérdezem - vonta meg a vállát, majd becsapta rám az ajtót.

_______

Te jó ég, szerintem beteg vagyok. Új könyv és még elérhető?🤔 Ez nem megszokott tőlem😂

Remélem tetszett, véleményeket szívesen olvasok💞💞

2018. 11. 02.
Péntek