Örökség • 18+

t w e n t y - s e v e n

ʟᴇᴠᴇɴᴅᴜʟás ʟᴇᴘᴇʟ
_______

- Hogy tehetted? - igen, ez volt az első és egyetlen kérdés, ami párhuzamosan bukott ki ajkaim közül azzal, hogy összetörve elfutottam. Az öltözőbe érve zokogva dőltem az ajtónak, majd a földre ereszkedve a padlóba ütöttem. Hogy tehette???

- Livy - kezdett az ajtón dörömbölni Shawn. - jézusom Livy, csak hallgass végig!

- Takarodj - kiáltottam idegesen, mire pár másodperc erejéig néma csend honolt az ajtó előtt.

- Óh, a francba! Kérlek, figyelj most rám!

- Nem - mordultam fel. - ezt elcseszted. Kurvára! Fogd szépen a kis ribancodat, aki csak az egyik legjobb barátod és nem akarod elveszíteni, aztán vidd haza és döngesd meg jól, mint ahogy ma is tetted! Menj, húzz el innen és hagyj békén, a picsába is!

- Este elmegyek és megbeszéljük - mondta halkan, majd még egy utolsót az ajtóba ütött, csizmája kopogásából pedig arra engedtem következtetni, hogy épp elhagyta a folyosót.

Gondterhelt sóhaj hagyta el sebesre rágott ajkaimat, melyek lüktettek a fájdalomtól. Tenyeremet az öltöző hűvös csempéjére fektetve felfelé kezdtem tolni magam. Hogy tehette?? Fájdalmas grimasz ült ki könnyekben áztatott arcomra és ismét felsírva álltam fel, majd a padhoz vonszoltam magamat. Lehuppantam rá, arcomat tenyerembe temettem és hatalmasat sóhajtottam. Hogy? Hogy tehette???

- Livy - hallottam az ismerős hangot a folyosó felől. Értetlenül vontam össze a szemöldököm és az ajtó felé pillantottam. - Livy, itt vagy?

- Igen...a negyedikben - sóhajtottam fel, közben a tükörbe nézve letöröltem a könnyeimet. - miért jöttél vissza?

- Én csak...láttam Shawnt elszáguldani az épület előtt. A kocsimban ültem és telefonáltam, aztán figyeltem, hogy vajon felém nézel-e az anyósülésről, de nem ültél ott. Shawn ideges volt és rohadt gyorsan hajtott, így arra következtettem, hogy itt hagyott téged - magyarázta Jack, közben megállt az ajtó előtt. Felsóhajtva vettem fel a trikómat, majd a nadrágomért nyúlva elhúztam a számat. Azért remélem, vigyáz magára... - én meg gondoltam akkor hazaviszlek, nehogy bajod essen.

- Ez nagyon kedves tőled - nevettem fel halkan, majd a hajamat megigazítva felhúztam fekete lábbelimet és nagyot sóhajtva ragadtam meg a cuccaimat, hogy azokkal együtt kiléphessek Jackhez.

- Gyönyörű vagy - mosolyodott el, mire zavartan sütöttem le a szemem, majd ajkamat beharapva pillantottam fel rá. - hé - vonta össze értetlenül a szemöldökét. - de hisz...te sírtál! Na jó, mit művelt az a rohadék?

- Jack - sóhajtottam fel, mire ajkaim megremegtek és ismét sírásban vesztem el. - Jack kérlek, hagyjuk ezt most. Esküszöm elmondom majd, de egyelőre még abban bízok, hogy valaki hamarosan röhögve előugrik és azt mondja, hogy ez csak egy vicc volt - hajtottam le a fejem zokogva, mire elém lépett és hajamat simogatva felsóhajtott. Mellkasának döntöttem a fejem, cuccaimat pedig a földre engedtem, csupán azért, hogy át tudjam ölelni Jack nyakát.

- Jól van, nyugodj meg szépen - mondta halkan, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére, mire elváltam tőle és szipogva vettem fel a táskámat a földről. - megvagy..?

- Meg...meg, persze - sóhajtottam nagyot, majd halványan elmosolyodva bólintottam.

- Akkor - mosolyodott el Ő is - mehetünk, hölgyem?

- Persze, uram - emeltem fel a fejem vigyorogva, közben el is indultam a lift felé.

* * *