történetünk egy borongós napon kezdődik sydney-ben. mike a tévécsatornák között szörfözött, mikor meghallotta kedvenc zenéjét,amit már csomószor hallott,mégis mindig ugyanazzal az energiával énekelte. felállt az ágy tetejére,felhangosította a készüléket a lehető leghangosabbra,majd elkezdett ugrálni. hangosan kiabálta a szöveget,közben alatta az ágy szinte segítséget kérve nyikorgott. michael édesanyja már nem bírta tovább,berontott fia szobájába.
-michael gordon clifford.most azonnal kapcsold ki a tévét!
-és ha nem, mit teszel ellene?-kiáltott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
a nő először elgondolkodott,mit is kéne felelnie.
-nem mehetsz át többet ashtonhoz! és két hét szobafogság. különben is beteg vagy, pihenésre van szükséged.-mondta, s azzal kisétált a szobából.
mike még ugrált egy keveset,majd miután megunta, unottan lehuppant az ágyneműre. eltűrte szemébe lógó szőke haját, s morcosan lekapcsolta a tévét.magára húzta a takarót, leontotta a világítást, s lehunyva szemeit elképzelte hogy egy nap majd azt csinál amit akar,anélkül hogy bárki is beleszólna.
ám amíg a mindössze tizenhat éves michael, nem tudhatta hogy egy nap az álmai valóra is válhatnak, az egy évvel fiatalabb luke hemmings, az iskola strébere, mélyen legbelül azt szerette volna ha a fizika dolgozata elérné az ötös határt,amiért mindig is csak nyújtózkodott.
