kissing strangers || muke

-20-

az este folyamán több dolog is történt. elhagytuk ashtonék házát, és az utcán sétálásból az lett hogy bementünk egy boltba. fél tíz volt, tisztán emlékszem. calum vett egy doboz jégkrémet, ami a hazavezető út közben megolvadt. de ez mellékes. 

ashton és a barátai ügyeltek ránk, míg mi a boltban nézelődtünk. fogalmunk sem volt miért mentünk oda, és hogy mit is szerettünk volna venni. én figyeltem lukera, hiszen ő volt a legfiatalabb közölünk és nem szerettem volna ha bármi baja esne.

-mike, én is vehetek fagyit? -kérdezte, s kék szemei elkapták pillantásomat.

-persze. mennyid van? 

-hát..-vakarta meg a tarkóját, miközben zsebéből előhalászott egy százast. -nem szoktam kérni anyától. - mondta, mire én nagyot sóhajtva elővettem a saját zsebpénzemet. -tartsd meg, majd én kifizetem. - elkerekedtek szemei, s ezáltal sokkal szebbnek látszódtak.

-köszönöm.- mosolygott, s eltette pénzét. levette a polcról a fagyis dobozt, s mint egy kisgyerek úgy rohant a pénztár felé.

odakint kissé hűvösebb volt, viszonylag érezhető volt a szél.

-és most, mit csinálunk?-kérdezte calum, mire ashton elmosolyodott.

-folytatjuk a játékot. egy olyan játékot amiben michael már szinte törzsvendég.- mesélte, kezeivel mutogatva. fogalmam sem volt miért hozza fel ezt folyamatosan.

-ki szeretné kezdeni? -nézett körbe baráti társaságunkon.
ashton az egyik barátját választotta, ám sötétedés után szinte alig jár ember az utcán. tekintetét ránk vezette, luke és calum pedig tett két lépést hátra, mire rájöttem, valójában csak ki akartak maradni a játékból.

-ugyan már ashton, csak fiúk vesznek körül. nem fogom megcsókolni egyikőjüket sem.- tette karba kezeit a barnahajú srác, felhúzott szemöldökkel.

-rendben.- sóhajtott ash, s vidám arca helyett már a komoly arcát vette fel.

-most elrontottad, remélem tudod. -szomorkás hangja még engem is meglepett.

-bocs.- emelte fel védekezően kezeit a fiú, s kezdetét vette egy tíz perces csendes séta. 

visszaérkeztünk a házhoz, ahol aztán tényleg mintha egy teadélutánt tartottunk volna. csak a tea helyett alkohol volt terítéken. furdalt a lelkiismeretem, minden egyes üvegnél, ám mikor már teljesen megszoktam egy italnak az ízét, már természetesnek vettem mindent.

emlékezetemben egy jelenet maradt meg, s arra is mosolyogva gondolok vissza.

a nappaliban ültünk, mikor luke hirtelen beleivott az én üvegembe amibe egy kissé erős ital volt öntve. nem készült a maró érzésre, így amint lenyelte, már rohant is a mosdó felé. őszintén nem értem miért tette ezt. talán csak menőnek akart tűnni? 

mindannyian összenéztünk, mintha szellemet láttunk volna. 

öt perccel később még mindig teljes csend volt odafentről, ígyhát utánamentem. szívem ezerrel verdesett, amint fellépkedtem azon a pár lépcsőfokon. 

-hé, jól vagy? - kérdeztem, amint megpillantottam szőke tincseit, majd őt a vécékagyló felett gubbasztani.

-p-persze. - hangja megcsuklott, s felnézve rám szégyenlős arcába temette kezeit.

-sajnálom. - úgy hittem eltört nála a mécses, ám hamar felhuppant a földről. 

kisétált mellettem az ajtón, bal kezével pedig hozzáért az én jobbomhoz. elmosolyodva követtem, s beletúrtam hajába. 

szőke tincsei az kócosan hullottak szeme elé.

------
köszönöm szépen az 1K megtekintést. nagyon jól esik. ❤