kissing strangers || muke

-12-

a fiú hangja lágy volt, még éretlen. érezhető volt rajta hogy fiatalabb nálam.

megfordultam, s kék szemeibe néztem. ahogy mondják, a szem a lélek tükre. azonban nála nem láttam semmi ilyesmit. mintha elzárta volna a lelkét, s rajtam kívül mindenkinek kinyitotta volna a zárat, hogy még véletlenül se tudjam megismeri a személyiségét.

-igen?-feszült mosoly terült el arcán, amint összetalálkozott a tekintetünk.

-hogy is fogalmazzak..-nézett a fehér cipőjére. szerintem saját maga sem tudta mit szeretne mondani nekem. megértem. én sem tudtam. -  én csak, hu basszus tényleg fogalmam sincs mit kéne mondanom. áh, tudod mit nem érdekes.- félénken viselkedett, s  láttam ahogyan megszorítja a kezében lévő füzet borítóját ami ezáltal kissé meggyűrődik. 

-sajnálom. de..igazából csak egy fogadás miatt kellett.- nyeltem nagyot, s ashton közeledő alakját megpillantva azonnal befejezettnek vettem a beszélgetésünket.

így hát magára hagytam a srácot, aki tudta a nevemet, én viszont nem tudtam az övét.

-clifford, bejönnél a zeneterembe? - markolt a vállamba érkező barátom, aki most anya szemében egy szemétláda seggfej aki megbántotta az egyetlen kisfiát. őszintén sajnálom. 

-persze. minden oké? -léptünk be az ajtón, miközben félkézzel átölelte a vállamat.

nem válaszolt, csak haladt hatalmas léptekkel a terem felé. 

mikor kinyílt az ajtó, csend uralkodott a helységben. szinte azonnal kihúzta a zongora alól a széket, s lehuppant rá. tekintete az enyémbe fúródott, majd szemöldökei összeszaladtak.

-várj. neked kéne itt ülnöd. nem nekem.- ragadta meg karomat, s húzott le a helyre. enyhén fenékmelegséget éreztem, igaz csak pár másodpercig üldögélt.

-mond mit szeretnél, mindjárt csengetnek.- néztem idegesen az órámra. alig volt már csak hat percünk.

-jó, akkor a lényegre térek.- komolynak tűnt, ami kissé megijesztett. - szóval. a minap beszélgettem egy fiúval. nagyon kedvesnek és jófejnek tűnt. kiderült hogy tud gitározni és énekelni is próbálgat. calum a neve, és a legjobb barátja annak a srácnak akivel múltkor smároltál. - halvány mosoly jelent meg az arcán.

-és? nem jelent számomra semmit. - vontam vállat.- de az fáj, hogy azt hiszed bármi közöm van ahhoz a fiúhoz. - meglöktem a vállát, és becsaptam magam után az ajtót.