kissing strangers || muke

- 7 -

-luke-

a napokban összevesztem calummal. az egyetlen igaz barátommal. eltávolodtunk egymástól, s emiatt nagyon rosszul éreztem magamat. ismét elkezdtem hallgatni azokat a zenéket, amiket akkor vettem elő, mikor apa elhagyott minket. 

a bál napján, annyira magam alatt voltam, hogy az öngyilkosságon gondolkodtam. úgy véltem anya elmegy otthonról, és egy három óra pont elég lesz minden erőm összegyűjtésére. azonban, anya bejött hozzám elköszönni. bár mondhattam volna én is neki egy köszönetet mindenért.

-biztosan nem akarsz jönni? - simította meg vállamat. 

megráztam fejemet, mire ő nagyot sóhajtott. 

-tudod luke, a te korodban én és apád bulikba jártunk. feledhetetlen emlékekben vettünk részt. nem szeretném hogy a te életedből kimaradjanak ezek a pillanatok.- ült le az ágyamra. 

pont oda, ahová gondoltam hogy majd leteszem az utolsó megfogalmazott és lapra vetett szavaimat. 

- nem fogsz rávenni. - húztam el számat, s felnéztem rá.

nagy levegőt vett, majd azt mondta : rendben. vigyázz magadra.  azzal puszit nyomott homlokomra. pár perc elteltével már csak egy ajtócsukódást, egy zárkattanást, s a kocsi motorjának beindítását hallottam. 

fiókomból elővettem egy írólapot, s a fekete tolltartómból a kedvenc és legszebben író tollamat. leírtam mindent, ami a szívemet nyomta. okokat adtam, s érveket. 

a bál hat órakor kezdődött. pontban, hat óra harminc perckor a szekrényem elé léptem. kihúztam belőle a fekete öltönyömet, amit nemrég vett nekem anya. sima fehér ingembe bújtam, s egy szaggatott farmert húztam fel lábaimra.  időben elindultam, viszont az út közben vagy ötször átgondoltam hogy komolyan el akarok-e menni, vagy csak azért megyek hogy megfigyeljem a többieket. szokásom volt néha ezt tenni. bármilyen furcsa és talán betegesen hangzik, de úgy érzem engem is figyelnek. tehát szükségesnek éreztem hogy én is ugyanezt tegyem.

 meghúztam magamat egy padon, s a rikácsoló zene helyett bedugtam fülesemet s elindítottam a kedvenc zenémet. feltoltam a leghangosabb hangerőre, s egy pillanatra lehunytam szemeimet. 

-luke! - rázta meg valaki a vállamat. felnéztem az illetőre, s anyámmal találtam szembe magamat. ijedtemben azt sem tudtam mihez kezdjek. kikaptam fülemből a hangszórókat, s felhuppantam az üres padról.

-mégis eljöttél? miért nem szóltál, elhozhattalak volna. tudod hogy nem szeretem ha sötétben járkálsz odakint. 

végülis igaza volt.