kissing strangers || muke

-15-

-michael-

a szobámban ültem, s a délutáni napfénytől felmelegedett ablakom előtt írtam le rímelő soraimat egy jegyzetfüzetből kitépett lapra. minden olyan nyugodtan tűnt. egészen addig, amíg egy hatalmas csattanásra ki nem ejtettem kezemből a tollamat.

az ajtóm felé pillantottam, attól félve onnan érkezett a szörnyű hang. a lélegzetem megsokszorozódott és remegő lábakkal indultam meg. mikor már csak két lépés választott el az ajtótól, az hirtelen kicsapódott és ashton nézett vissza rám.

-te meg mit csinálsz? egyáltalán hogy jutottál be? - ráncoltam szemöldökömet, s feltűnt hogy jobb keze a háta mögé van rejtve.

-bocsi, nem akartalak megijeszteni. - emelte fel elrejtett kezét, melyben ott díszelgett a bejárati ajtó kilincse.

-komolyan feltörted a zárat? - forgattam meg szemeimet, s kikaptam kezéből a tárgyat. miután megnéztem, letettem az asztalomra és azon kezdtem agyalni hogy ezt hogy mondom el a szüleimnek. biztos le fognak szidni.

-igen, de most nem ez a lényeg. ugyanis még két órája sincs, hogy luke azt mondta hogy szereted téged. - mosoly kúszott arcára, én viszont teljesen összezavarodtam.

szeretni? engem? 

-csak hazudik. azért mondja mert...- ekkor eszembe jutott hogy a második csókot ő kezdeményezte. ez azért csak jelent valamit.

-jó, tudod mit? elegem van ebből. ha szeret akkor, szeressen. -húztam ki magamat ölbe tett kezekkel. - én jelenleg nem tudom elfogadni hogy nem a lányokat szeretem. - nagy kő esett le a szívemről, ahogyan ezt kimondva magamnak is bevallottam. 

-oké, clifford.- emelte fel kezeit, s nagy tenyerei az arcom felé bámultak.- akkor gondolom az sem fog zavarni hogyha a legjobb barátjával megmutatják az egész világ előtt az énekes tehetségüket és híresek lesznek. gondolom te is szeretnél ismert lenni. elvégre meg van hozzá a tehetséged. 

egy pillanatra elgondolkodtam. teljesen igazat mondott. utáltam ha igaza volt. 

-nem, nem fog zavarni. rendeződni fog minden. hagyom ezt pihenni, és remélhetőleg az ő érzései is rendeződnek. hiszen nem is ismerem őt. sosem ismertük egymást, most meg hirtelen azt mondja hogy szeret mert megcsókoltam. baromság.- sóhajtottam.

-ahogy érzed haver. hidd el szeretnék segíteni, de ahhoz te is meg, az ép elméd is kell.