kissing strangers || muke

- 5 -

—michael—

a suli már vagy két hete ugyanarról szólt. mindenhol plakátokra volt felfestve hogy csütörtökön megrendezik a bált, amiből sajnos nem elég egy darab az évre. a lényeg hogy a diákok jól szórakozzanak, s ezen a bálon általában csak táncolnak és/vagy isznak. a tavalyi incidens óta- amikor kiderült hogy valaki az üdítőbe alkoholt öntött- változtak a szabályok. nem éreztem magamat oda valónak, még egy normális ruhám sem volt amit szívesen felvettem volna oda. 

a terembe mentem. nem sokan voltak, csak egy-két ember. leültem a helyemre, amely pont az ajtó felől az első padsorban volt. telefonomat az ölembe tettem s lejjebb csúsztam a széken. új üzeneteim mind ashtontól származtak .

ashton: melyiket vegyem fel? 

*ashton fényképet küldött*

egy sötétkék és egy fekete póló volt az ágyára dobva, a kép tökéletesen éles volt, mintha egy profi fotós készítette volna. 

michael: nem mindegy? ígyis-úgyis tetszel a lányoknak.

ashton: hm...mondjuk ez igaz. akkor a kéket veszem fel. köszi a segítséget :)

osztálytársaim kezdtek többen lenni, én pedig szorongani kezdtem. úgy éreztem ha valaki megszólít, nem tudok majd normálisan válaszolni. féltem hogy netán engem néznek és kifigurázzák bandás pólómat. összehúztam magamat a széken, s úgy éreztem kezeim fázni kezdenek. azonban sydney-ben sosincs hideg, mondhatni egyfolytában meleg van. 

a tanár megérkezett matematika órára. mindig is kedveltem mrs.hemmings-et. egy szőke nő volt, 'ki  hatalmas mosollyal és rengeteg lelkesedéssel lopta be néhány stréber osztálytársunk(köztük az enyém) szívébe.

az első egyenletek fel is kerültek a táblára. azonnal lejegyeztem őket a füzetembe, mint egy szorgos kisdiák. 

-akkor...kinek lenne kedve megoldani a következő műveletet?-szegezte kérdését az osztálynak. mivel elszerettem volna kerülni a szemkontaktust, lejjebb csúsztam székemen, s a padomban heverő könyveim alját piszkáltam.

-michael?-nevem hallatára torkom összeszorult, s tekintve hogy nincs más michael nevezetű az osztályban, muszáj volt kimennem a táblához.

remegő ujjaim közé vettem a krétát, miközben elkezdtem megoldani a feladatot. egész nagy csend volt, csak néhányszor szisszent fel pár ember amikor a kréta megcsusszant a táblán.

-rendben. ahogy nézem, hibátlan. ügyes voltál.-mosolygott rám mrs.hemmings. örömmel telve leültem helyemre, s telefonomat előhalásztam táskámból.

michael: mikor érsz be? lassan kicsengetnek.

egész kicsengetésig nem kaptam választ. a folyosón végül megjelent. piros rúzs kenődött szájára, haja kócosan takarta homlokát.  

tipikus..