kissing strangers || muke

- 6 -

-  michael  -

-drágám! kivasaltam a kockás ingedet hogy szép legyen a bálra!- kiáltott anya miközben fél kézzel benyitott a szobámba. felemeltem tekintetemet a füzetemből és felhúzott szemöldökkel ránéztem. 

-mondtam hogy nem megyek. egy nagy senki lennék akivel senki sem akar szóba állni. -fújtattam idegesen.

-michael...ne hitesd el magaddal hogy nem kedvelnek. szerintem, nagyon kedvesek az osztálytársaid.- mosolyogva besétált és megsimította vállamat.

-anya, nem..ez baromság. csak azért mondod mert az anyukájukkal jóban vagy.- egyre jobban idegesített. - csak, menj én meg még átgondolom. - lassan elhagyta szobámat, én pedig nem sokkal később, csak álltam az ágyamra terített gyűrődésmentes ingem fölött, és ezerrel agyaltam az esti bálon. 

gondolatmenetemből egy üzenet szakított ki.

ashton: hello,mike. hogy döntesz? eljössz? 

michael: gondolkodom. tudod, megnézem a pozitív és negatív dolgokat. aztán az lesz a nyertes amelyikre több az érv.

ashton: akkor mondhatok egy érvet én is? GYERE EL, MERT EGY LÁNY SZERINT HELYES VAGY.

michael: mi? 

ashton: alice lang. egy gyönyörű tizenegyedikes. szerintem érdemes eljönnöd. :)

nem gondolkodtam már tovább, csupán időpazarlásnak tűnt abban a pillanatban. felkaptam az inget, ami felvéve már nem tűnt olyan gyűrődéstelennek. a három gyűrött csíkot meglátva felsóhajtottam s felkiabáltam. 'anya!'

-valami baj van?-nyitott be érdeklődve, mire én az ingem aljára mutattam. 

----

gáznak éreztem magam. lehet az is voltam, hiszen az enyhe szél miatt a hajam úgy állhatott mint egy szénakazal.  amint beértem a suli meleg helységébe, rengeteg osztálytársam fogadott.

a hangszórókból már hallatszott egy mulatós zene, amit ki nem állhattam. bár mondjuk, a rockon és a rap zenén kívül kevés más zenét szerettem.

leültem egy asztalhoz, ahová még senki sem ült le, s vártam egy kicsit. ashton huppant le mellém, ami miatt kicsit nyugodtabban éreztem magamat. 

-hé, clifford. -szólított meg. - ha megjönnek a haverjaim, nyugodtan szólj bele ám a témába. ne legyél az a félénk. elvégre te is pasiból vagy. - nevetett, s egy aprót belebokszolt bal vállamba. nem tagadom, nem akartam gyengének látszódni, viszont akkor is megfájdult.

ahogy ott vártuk ashton barátait, átgondoltam az otthoni tennivalóimat. a szobámban csodák csodájára rend szokott lenni, s a szőnyeg is mindig fel van porszívózva. a felmosás inkább anya terepe.  rájöttem hogy tulajdonképpen semmi dolgom az ég világon. 

-michael! - csettintett egyet ashton az orrom előtt, mire én nagyot nyelve ránéztem.

megrázta fejét, s azt kérdezte: -hol jár az eszed?

-magam sem tudom.