kissing strangers || muke

- 2 -

nem különítek nagyobb figyelmet a kitörött hegyű ceruzámnak. mikor kicsengetnek, és az előttünk ülők elhagyják helyüket, a pad alá bújok s felveszem a tárgyat. fejemet néhol beütöm a pad aljába, emiatt kicsit megszédülök. 

-minden oké?-hallom meg ashton hangját, miközben visszasétálok a szétszórt füzeteimmel teli padhoz. hajamban túrok, mintha semmiség lett volna az a kis fejbeütés, s barátom után indulok a folyosóra.

második,harmadik,negyedik,ötödik,és a hatodik órám is eltelik anélkül hogy bárkivel is összetűzésbe kerülnék. sikeresnek mondhatom a napomat, s boldogan indulhatok haza.becsukom szekrényemet, a napi ellenőrzés után, nehogy bent hagyjak bármi fontos tárgyat, s vállamra veszem táskámat.

-hé, clifford. nem nézed meg a meccsünket? -irwin hangja átszeli az egészen kihaltnak mondható folyosót. átgondolom kérdésére a választ, ám végül csak megrázom fejemet és nemleges válasszal hazaindulok. pontosabban indulnék. 

valaki ismét megszólít engem, s kezdem azt hinni csak beképzelem a hallottakat és valójában csak álmodom az egész napot mert egy nap még sosem szólították meg ennyien michael clifford, 'stréber'-t. ám ez a hang nem mély, fiú hang volt. sokkal inkább lágy, nyugtató, női hang.

alice állt a hátam mögött, lenge pompomruhájában,beharapott ajkakkal.

-mondhatnék neked valamit?-kérdése végén mosoly terűlt el arcán. nyeltem egy nagyot, s bólintva elkezdtem felé sétálni. a méterek egyre csak homályba kerültek,s megláttam tengerkék szemeit magam előtt.

-kivele.-mosolyodtam el én is.

-tudod, szerintem te egy nagyon kedves és okos fiú vagy. miért vagy ennyire passzív a többiekkel szemben?-ujjait a hajamba vezette, én pedig éreztem ahogyan pulzusom az egekbe repül. különlegesnek éreztem magamat.

-nem...tudom pontosan mire gondolsz. hidd el, szívesen beszélgetek én akárkivel, csak...nincs kivel.-húzom el számat. alice ajkai lefelé görbülnek, keze mégjobban kényezteti hajszálaimat.

-akkor. mi lenne ha most megcsókolnának?szimbolizálhatna egy szerelmi jelet. nem gondolod?- kérdésétől szívem egyre gyorsabban dobogott. mintha vénáimba nem akart volna vér jutni.

-tudod a szerelmi szimbolum...-kezdtem volna dadogva beszélni neki, ám ő váratlanul ajkaimnak nyomta sajátjait. hevesen próbált csókolni, én pedig teljesen tapasztalatlan voltam. behúzott a lány mosdóba, ami miatt kissé feszengve mentem vele. felhuppant a mosdókagyló melletti pultra, s nadrágom övéhez nyúlt.

-várj..várj...-fogtam le kezeit, mire értetlenül kémlelte arcomat.

-nem...szeretnélek megbántani, de.. nekem ez nem megy.- mondtam, s a lehető leggyorsabban eltűntem onnan. 
szinte menekültem a szerelem elől... ugyanis még szűz voltam.