kissing strangers || muke

-3-

luke

szimpla hétköznapnak indult a mai. korán reggel megmostam fogaimat,feltettem szemüvegem és kifésültem kósza hajamat. iskolába sétálva azon tűnődtem, mit csinálhat most calum. talán a nővérére vár a fürdő előtt hogy az elkészüljön? vagy talán már negyedszerre nyomja ki az ébresztőt, ami a feje mellett zenél minden harmadik percben? fogalmam sem volt.

a suli kapui előtt az igazgató kedves tekintetével találkoztam. külön megkért hogy nagy szünetben látogassam meg az irodájában.

szekrényemhez lépve nehezen nyíló ajtómmal bajlódva megpillantottam calum barna haját a bejáratnál, amint a menőnek számító, nálunk idősebb ashtonnal beszélgetett. furcsáltam, hisz nem úgy ismerem mint akinek van mersze odamenni bárkihez is csak úgy ok nélkül. bepakoltam könyveimet,-amelyek néhol kiestek kezemből- majd órarendben megnéztem első órámat. kémia. egy kedves, szótlan lány mellett ültem, mint mindig. egy levelet nyomtak kezembe, ami pont az ő részére szólt. elhúzott szájjal adtam neki, hisz tudtam ő is olyan strébernek számít mint én. 

-nem muszáj kibontanod.-suttogtam neki, mire bólintott egy aprót s visszaadta.- kérlek,bontsd ki te és...dönts el hogy érdemes-e elolvasnom.-mondta, s a tanárra nézett. 
mivel a levél eléggé durva dolgokat tartalmazott, inkább széttéptem.
a lány szomorúan bólintott egy aprót.

a nagyszünetben bekopogtattam az igazgató irodájába, és kissé remegő lábbal benyitottam. a férfi a székében ült és látszólag valami fontos ügyet intézett. talán a jövő heti bált szervezte, amire természetesen nem fogok elmenni. felnézett iratai közül szemüvege fölött, majd leültetett az előtte lévő székre, és arra kért mondjak el neki mindent ami engem bánt. nem értettem miért kell ezt hiszen ha belegondolunk nekem az égvilágon semmi gondom nem volt.

-biztosan félreért valamit, mert...nekem nincsenek problémáim. nem bánt engem semmi.-vontam vállat.

-michael, kérlek.....-szemeim kikerekedtek és fogalmam sem volt miért hívott michaelnek.

-várjunk. milyen michael? én, luke vagyok.- húztam össze szemöldökömet.

az igazgató lenézett az irataira s a tetején pihenő papírt felemelve jobban szemügyre vette az oda írt dolgokat.

-hemmings?-tolta feljebb szemüvegét, melynek kerete a lehető legkisebb s legvékonyabb méretben foglalt helyet orrán. -igen.-bólintottam.

-elnézést.akkor, elmehet. esetleg ha találkozik michael-el,szólna neki a nevemben?-szólított meg mikor már az ajtó felé igyekeztem.

azt gondoltam 'mégis ki a fene az a michael,és milyen problémái lehetnek, ha az igazgató szeretne neki segíteni?'
válaszom viszont így hangzott. -persze. mindkenképpen szólok neki.-halvány mosollyal az arcomon kiléptem a nyüzsgő folyosóra s szekrényemhez sétáltam.

egy fiú éppen akkor kapott le egy lányt, mikor én kinyitottam a szekrényemet. mellettem falták egymást, nekem pedig hányingerem kerekedett. fintorogva becsuktam a vas ajtót, majd elmentem a mosdóba.

-kellemes ünnepeket kívánok!-
- ja, és mostantól minden második napon új rész-🌹