kissing strangers || muke

-18-

egy hét telt el. rájöttem hogy tizenhatnak lenni a világ legnehezebb és ugyanakkor legjobb dolga. luke és calum bevett a bandájukba. most már csak egy dobost keresünk. 

és hogy mi lett velem és luke-al? megbeszéltem vele hogy csak legyünk barátok. beleegyezett. sőt, talán még örült is neki. 

a suli kapuin léptem ki egy nehéz hét után, s beültem anya mellé a kocsiba.

-milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva.

-egész jó. - néztem ki az ablakon, ennyivel letudva. - jut eszembe. este átmehetek ashtonhoz? egy kis összejövetelt tartanánk. 

-persze, michael. ashton szülei tudnak erről? - rövid válasz: nem. hosszabb válasz: ashton szülei rohadtul nem lesznek otthon. pontosabban csak az anyukája. az apjuk rég nem él velük. 

-igen. nem gond felőlük. - szarul hazudok, viszont lehet hogy talán fejlődök és már fel sem tűnik.

sokat gondolkodtam, mégis mibe kéne mennem eme jeles alkalomra. akárhányszor rápillantottam a felsőimre, mindig csak azon a kockás ingen akadt meg a szemem. 

hajamat szokásosan a szemem elé tűrtem, az emo oldalamat jelezve ezzel.

ashton: nyolcra várlak a házatok előtt. 

izgatottan nyitottam ki az ajtót, miközben telefonom képernyőjét vizslattam. pontban nyolc óra volt.

-clifford, aki mindig pontosan érkezik. - mosolygott rám ashton, majd elindultunk hozzájuk. sokan voltak már a nagy házban, s a zene is hangosan szólt.

igyekeztem tartózkodni az alkoholtól, hiszen tudtam hogy anyám megölne ha megtudná hogy ittam. különben is neki az "összejövetel" annyit takar hogy leülünk egy körbe és beszélgetünk. pont mint egy teadélután. vagy egy könyvklub kibeszélő gyülekezete.

mikor már a tömeg túlságosan leitta magát, kimentem a hátsó kertbe, ahol alig voltak páran. leültem a fűbe, és a tücskök ciripelését is alig hallva, elkezdtem tépkedni a fűszálakat.

calum fedezte fel antiszociális énemet, s leült mellém.

-nem szereted a bulikat?- kérdezte, mire én megráztam fejemet.

-meg a részeg embereket. - tekertem egy fűszálat az ujjam köré.

-ashton és luke még odabent vannak. lehetőleg még józanok.- nevetett. - tudod, ash nem szeretett volna ennyi embert meghívni. csupán a barátai elhozták az ő barátaikat. - amint ezt kimondta, a tömeg oszladozni kezdett odabent, s lassacskán a harminc emberből maradt vagy tíz, minket is beleértve.

-mi történhetett?- kezdtem aggódni.

-atomrobbanás.- nevetett calum. halvány mosollyal felálltam a földről, s visszamentem a piától bűzlő házba.

-gyertek, játszunk. - biccentett ash a nappali felé. leült a szőnyegre, pont a kanapé elé.

-utálom a hülye játékaidat. - mormoltam az orrom alatt. 

-ugyanmár clifford. élvezni fogod.- kacsintott rám. 

egyenesen luke szemébe néztem, s meglepő módon ő is engem nézett.