kissing strangers || muke

-11-

-michael-

egy hét telt el a bál óta. addig az egy hétig én nem mentem be iskolába. féltem. sőt, rettegtem. anya és apa mindvégig dolgoztak, én pedig úgy éltem meg ezt a kis szünetet, hogy átgondoltam mindent. volt hogy órák hosszát ültem a szobámban és azon agyaltam, mi miért történik velem. olyan érzések kavarogtak bennem, mintha abból az egy csókból megismertem volna a fiú minden egyes lélegzetvételét, nap mint nap az ő gondolataival játszhattam volna, s megváltoztathattam volna az érzéseit.

 azonban elérkezett a hétfő. 

-anya, elvinnél autóval? - néztem rá, miközben a szendvicsemet csomagolta. 

-persze kincsem. de, miért? azt hittem gyalog mész, mint mindig.- arcáról tisztán leolvastam hogy valamit furcsált rajtam.

-áh, semmi. csak..ashtonnal szoktam menni és most mondhatni nem túl fényes a barátságunk.- vakartam meg tarkómat, miközben a földet pásztáztam. mit mondhatnék? remekül játszom a megtört szívű tizenhat évest. 

-micsoda? hát az hogy lehet? ezt nem értem. olyan jó barátok voltatok, sosem veszekedtetek.- aggodalmas tekintete azt sugalta felém, alaposan ki fog kérdezni erről. 

-mehetnénk inkább? elkések.- húztam el a számat, s az asztalon heverő táskámra pillantottam. 

amint elhaladtunk az árnyékot adó fák között az úton, egy különös érzés kerített hatalmába. hasamban pillangók lepkedtek, s minden úgy tűnt mintha egy rossz dráma filmbe keveredtem volna.

-figyelj az órákon.- mosolygott rám anya, s egy puszit nyomott arcomra. fintorogva ugyan, de elköszöntem tőle és kiszálltam a kocsiból.

cipőmről felpillantva, szinte megéreztem a tekinteteket magamon. azonban a sok tekintet között ott volt az övé  is. az iskola bejáratánál álldogált, kezében egy piros füzetet szorongatott, s egyenesen felém nézett. ahogy közeledni kezdtem felé, -csupán az iskolába bejutás céljából- egyre csak távolodni kezdett az ajtótól. mikor odaértem, már a lépcsőnél állt, s az ellenkező irányba terelődött a figyelme. 

szemüvegét feljebb tolta az orrán, nekem pedig ezerrel vert a szívem, ahogyan felléptem arra a lépcsőfokra ahol ő is állt.

úgy gondoltam, csak sima ügy lesz ha elsétálok mellette mintha mi sem történt volna egy hete, s kinyitom az ajtót.

-michael?- nevem hallatára kirázott a hideg.