kissing strangers || muke

-17-

-nem jössz be te is calumhoz? ashton is ott lesz. - kérdezte, zsebre tett kezekkel.

-miért? -néztem rá.

-mi miért? - ráncolta homlokát, s lassított tempóján.

-miért nem nekem mondod hogy szeretsz? talán félsz?

-talán.- vakarta meg tarkóját. - de nem sajnálom hogy szeretlek.-határozott hangja szerintem még saját magát is meglepte. - viszont, ha te engem nem akkor...én azt is teljesen megértem. -mondta rezzenéstelen arccal.

-adj időt nekem hogy átgondoljak mindent. csak ennyit kérek. oké? tudom, nehéz lesz de ígérem tisztázom magamban az érzéseimet.

-nem michael! -kiáltott rám. - eleget vártam! két hét. két kibaszott hete várom hogy bevalld magadnak! - szemeiből kicsöppent egy könny, mire hirtelen kiegyenesedett és megtörölte szemeit. eltakarta arcát a tenyereivel, én pedig teljesen úgy éreztem magam mint valami drámában egy mellékszereplő aki kívülről figyeli az eseményeket.

-akkor mondjam azt hogy szeretlek? ez kell neked ahhoz hogy boldog legyél? -hangom idegesen hangzott.

nem válaszolt, továbbra is rázkódó vállakkal takarta arcát. idegesen magamhoz húztam, s átöleltem vállait. zokogva a mellkasomba fúrta fejét, hiszen még alacsonyabb volt nálam. megsimítottam a hátát, mely egy farmerdzsekibe volt bújtatva, majd a feje tetejére helyeztem államat.

percekig lehettünk így, majd végül fekete pólómon hagyva könnyeit, elengedett és körbenézett.

-menj, már biztos vár calum. - borzoltam össze szőke tincseit. megeresztett felém egy apró mosolyt, majd megfordulva elsétált a másik irányba.

hazaérve már egy teljesen új kilincs fogadott, ami mondhatni sokkal szebb volt mint a régi.

apa a kanapén üldögélt, és csendesen tévézett.

-megjöttem.- kiáltottam, nagyra tárt karokkal.

-látom. - mosolygott, majd szorosan magához ölelt. eszembe jutott a luke-al való ölelkezésem, ami miatt kicsit zavartan éreztem magamat.

a nap kezdett eltűnni a horizontot, én pedig fürdés után egy üzenetet kaptam.

"videó felvéve. már meg is nézheted a neten. remélem tetszik majd." - írta nekem ashton, én pedig hosszas gondolkodás után arra jutottam hogy megnézem.

ha őszinte akarok lenni, azt mondom hogy nem tetszett. felébredt bennem a kritikus énem, ahol az előadásmódot és a minőséget szidtam. viszont belül pontosan tudtam hogy irigy vagyok.

arra hogy luke előbb éri el az álmait mint én.

dráma vége