kissing strangers || muke

-1-

michael

amint kilépek a házunk ajtaján,s magával ragad a hatalmas fényáradat, elhangzik egy "eltetted a szendvicsedet?" kérdés, édesanyámtól. szemforgatva gondolok vissza arra a pillanatra amikor a kezembe adta a becsomagolt reggelimet, én pedig a táskámba helyeztem. válaszomat hamar megadom, majd inkább elsietek egészen a kapuig, mikor beugrik hogy a fizika könyvemet is elpakoltam, fizika óra nélküli napomra. már úgy is mindegy. a fél liter vizes palackom amúgyis nehéz, a felesleges tankönyv mennyiség pedig még csak dob rá egy lapáttal. az út közben fülesemből maximum hangerőn üvölt egy guns n roses szám, s szinte alig nézek fel a cipőm bámulásából. elhaladok barátom háza előtt, s arra gondolok ő még biztosan a göndör haját állítgatja a tükör előtt hogy a lehető legtökéletesebben álljon neki. ashton mindig is szeretett jól kinézni, bár mondjuk, ki nem? 

rengeteg gondolattal a fejemben érkeztem meg végül az iskolába. szemtanúja voltam, ahogyan a nagyok nevetve köpködik le az újakat, s ahogyan valakit éppen a focipályán ütnek addig ameddig energiájuk bírja. mikor az áldozatokat látom, mindig szomorú leszek hogy nem segíthetek nekik. tudom, nekem is az áldozatok között lenne a helyem, de mivel ashton mindig mellettem volt, a nagyobbak leszálltak rólam és inkább másokat piszkálnak. ezt is neki köszönhetem. a szekrényemhez sétáltam, ami a 123-as számmal rendelkezett. kinyitottam lakatját, s csodálkozva néztem egy nekem íródott levélre. szinte feltéptem a papírt, kíváncsiságom felhőiben.

" mike, drágám, kérlek... máskor szedd össze az alsónadrágodat. baromira undorító felvenni a szobád padlójáról, egy hét után. -anya "

darabokra téptem a levelet, s a legközelebbi kukába dobtam. anya mindig is védeni akart mindentől, olykor akár ilyen messzire is eltudott menni. suliba küldözget leveleket, s ha ez nem lenne elég, a fogadóórákon próbál minden szülőnek kedveskedni valami süteménnyel. régebben még tűrtem tőle, viszont már kezd kínossá válni. 

 az első órám kezdetét is veszi. ashton szokásosan késve érkezik, s meglepetésként szemüvegben. mikor a tanár nem figyel az osztályra, megbököm kezét, mire érdeklődve felém kapja tekintetét.

-minek az a szemüveg? tudtommal jó a szemed.-ráncolom homlokom. a fiú halkan felkuncog, s lefirkantja a táblára felírt egyenletet.

-divatot teremtek mikey.-ekkor már végképp összefutnak szemöldökeim. 

-ne hívj mikeynak.-dühösen kezdek írni ceruzámmal, mire annak kitörik a tökéletesre faragott hegye. eldobom a ceruzát, ám az az előttem ülő szőke fiú fejének vágódik. apró termete ijedten húzódik össze a széken, amit roppant furának vélek. 

-----