hétfőn a suliba sétálva alice-en gondolkodtam. sajnáltam szegényt, hogy nem tudtam neki örömet szerezni, s ez engem is bosszantott.
nem akartam rossz gondolatokkal elrontani a napomat, s óra előtt benéztem a zene terembe. szerencsémre senkivel nem találkoztam. ígyhát a csöndes terem végébe sétáltam. kezembe vettem egy gitárt ,melyet egy ideje kisajátítottam egy "X" matricával, s lassan megpendítettem a húrokat. a kedvenc zenémet játszottam, s meglepően jól sikerült feldolgoznom. amíg a hangokra figyeltem, teljesen kiment a fejemből minden gondolat.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
/lol ez tök véletlen/
mikor letettem a helyére a hangszert, hangos tapsolásra eszméltem fel mely a hátam mögül érkezett.
-ügyes, clifford. - ashton mosolyogva veregette meg bal vállamat.
-mióta hallgattad?- kérdeztem kissé ijedten.
-úgy onnan hogy "can't wait for the train, never have the change."- idézett az első sorból.
-vagyis az egészet hallottad.- sóhajtottam s lehajtottam fejemet.
-mike, nem kéne elrejtened a tehetséged. marha ügyes vagy és ezt te is tudod. csak nem akarod bevallani magadnak mert félsz hogy pofára esel.-bíztató szavai megmelengették szívemet, viszont nem akartam hgy megtudja bárki is gitáros "tehetségem".
órák után az igazgató irodájába voltam hivatott, s vagy négyszer megkérdezte a nevemet.
-kérlek mond el mi bánt téged.- kulcsolta össze ujjait.
-hát...- fogalmam sem volt mi tartozik rá és mi nem. -jelen pillanatban csak az hogy nem tudom mit egyek vacsorára. bánt a tudatlanságom?-kérdeztem mellkasomra téve kezemet.
-nem vagyok pszcihológus, csupán édesanyád kérését hajtom végre, szóval örülnék ha használható választ adnál kérdésemre.-szemöldökeim összeszaladtak, s nem tudtam mire vélni a férfi szavait.
-tudja mit....-gyűltek könnyek szemeimbe anya miatt. - majd én beszélek vele. elnézését kérek anyám butaságai miatt és hogy ezzel pocsékolta drága idejét. sajnálom.-álltam fel a kényelmes székből. vajon azért ilyen puha, mert általában szülők foglalnak helyet rajta?
- viszlát.- csuktam be magam után az ajtót. a folyosó teljesen kihalt volt. a zeneterem felé közeledve halk morajlás ütötte meg fülemet. azt hittem már senki sem tartózkodik a suliban. mivel nem hallottam pontosan a zenét, gyorsan oda mentem ahol minden hallatszott. a mosdóba. az egyik szellőző pont abba a terembe vezetett, így egy vécén egyensúlyozva tökéletesen hallottam egy fiú selymes hangját énekelni.
igaz nem ismertem a dalt amit énekelt,s közben zongorán kísért, ám ez nem zavart.
hirtelen kicsapódott a vécéfülke ajtaja és ashton meglepődött tekintete bámult rám.
-haver, te mi a faszt csinálsz?-nézett végig rajtam.
-semmit.- másztam le onnan erősen magam elé szorítva fekete táskámat.- te mit csinálsz? rég vége az óráidnak.-húztam össze szemeimet.
ashton csokorba szedte ajkait s válaszától késztetést éreztem egy szemforgatásra.
