július 16.
sokat gondolkodtam, hogyan adjam oda lukenak az ajándékát. csomagoljam be és hagyjam az ajtajuk előtt egy üzenettel? dehogy. az nem az én stílusom. ez inkább ashton stílusa.
gondoltam elindulok hozzájuk és odaadom neki. de nem úgy ismerem magamat, hogy ezt meg is tudjam tenni. túl félénk vagyok én ehhez.
az ajándéka gitárpengető volt, amit kicsit kevésnek tartottam. féltem hogy nem fog majd neki tetszeni. délután fél kettő volt az idő, mikor ashton üzenetet küldött nekem. az írta hogy luke szülei vacsorázni mennek este és hogy luke mindenféleképpen bulit fog tartani. nekem pedig az elsőszámú meghívottak között van a nevem.
egész délután szorongtam amiatt a buli miatt. féltem, talán valaki más ajándékának jobban fog örülni, s az én aprócska ajándékomat két nap után el fogja veszíteni mintha sosem létezett volna.
esteledni kezdett, én pedig kicsit kiöltözve elindultam a megszokott helyszínre. lassan kezdtem úgy érezni mintha a második otthonomba térnék vissza. bekopogtam az ajtón, mire luke szőke haját megpillantva mosoly szökött arcomra. egy fekete green day-es pólóban és egy farmerban volt. jobb keze a hátsó zsebébe volt mélyesztve, s haja a szemébe lógott miközben felnézett szemeimbe.
-ha a bulira jöttél, el kell szomorítsalak téged. -kezdte, én pedig összeráncoltam szemöldökeimet. -nem tartom meg a szülinapomat.
-mi? mégis miért? -kérdeztem.
-csak...nem hittem hogy eljössz. ashton nem mondott rólad semmit. szó szerint semmit. azt sem hogy jössz és azt sem hogy nem. de, most hogy itt vagy ezen már nem tudok változtatni. sajnálom. - mondta, majd lassan kezdte előttem becsukni az ajtót. alakja kezdett eltűnni az ajtó takarásában, én viszont megfogtam a kilincset s beléptem a házba.
rendkívül közel volt hozzám, amit beismerek, nem így terveztem. kék szemei kérdően vizslatták arcom minden egyes szegletét.
-egyszer vagy tizenhat, ne hagyd hogy befolyásoljanak. azt meg főleg ne hogy én legyek a befolyásolásod alanya. -mosolyodtam el, mire ő szemeit a földre szegezte.
-tessék. ez a tiéd.- adtam kezébe szerény ajándékomat egy dobozba csomagolva.
izgatottan nyitotta fel a felső részét a doboznak, s mikor meglátta a tárgyat, először felpillantott szemeimbe, s ekkor úgy éreztem teljesen mellé lőttem. azonban visszanézett a pengetőre, majd nagy mosollyal magához húzott.
-köszönöm. - erősen szorította hátamat, feje pedig szinte beleolvadt bőrkabátom anyagába.
-köszönöm, mike. nagyon szépen köszönöm. - suttogta, mintha csak egy kívánságot kérne a gyertyák felett.
-remélem tetszett ez a rész. köszönöm hogy olvassátok. további szép napot! -
YOU ARE READING
kissing strangers || muke
Teen Fictionkét stréber fiú,akiknek egy játék során csókolózniuk kellett. -michael clifford--luke hemmings-