Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

21. rész

Nem sokat aludhattam, hiszen mikor kinyitottam a szemem olyan nehéznek éreztem a pilláimat, mintha ólomból lennének. A fény azonban nem hagyott nyugodni, ezért felültem, és a férfi felé néztem, aki még mindig az asztal mögött ült, és a papírokat irkálta. Fejét már kezével tartotta, szemei pedig egy-egy pillanatra lecsukódtak a fáradtság miatt.

- Jungkook! - szólítottam meg, mire összerezzent, és egy hamis mosolyt elengedve felém nézett. - Gyere aludni. - kértem ügyelve a hangomra, nehogy megremegjen. Olyan fáradt vagyok, hogy alig érzem a testemet, mintha pillekönnyű lennék, és bármelyik pillanatban oldalra borulhatnék tehetetlenül. Félálomban vagyok?

- Ezt még be kell fejeznem. - mutatott tollával a stószra, ami előtte hevert.

- Ezt mondtad három órája is. - becsültem meg az időt, bár lehet nem aludtam annyit. Megrázta a fejét, és visszagörnyedt a munkája felé, azonban én ezt nem hagytam. Az ágy mellett levő kislámpát felkapcsolva felálltam, majd leküzdve szédülésem elé lépkedtem, és kivettem kezéből az író eszközt.

Letettem az asztalra, majd megfogtam a már görcsbe állt kezét, és így késztettem arra, hogy felém forduljon. Felhúztam, és lekapcsoltam a lámpát, majd elindultam az ágy felé, miközben húztam magam után.

Felé fordultam, és felnéztem rá. Szemei fáradtan néztek le rám, mint ahogy eddig is, azonban másról nem árulkodtak, így nem tudom, mi foroghat most a fejében. Sóhajtottam egyet, és minden bátorságomat összeszedve felnyúltam gallérjához, hogy meglazított nyakkendőjét lehúzzam onnan, és a kis asztalra tegyem.

Csakis az ujjaimat bámultam, mivel egy ilyen helyzetbe nem lenne annyi bátorságom, hogy a szemébe nézzek. Felső gombjától kezdve, lassan bújtattam ki az összeset a helyéről, feltárva ezzel mellkasát és hasát. Azt eddig is tudtam, hogy erős, de most látom csak igazán, az izmait. Szépén ki vannak dolgozva, arányosak és cseppet sem találom túlzónak. Szinte már illenek a személyiségéhez. Kívülről még gyereknek látszik, akit egy jól szabott öltönybe bújtattak, a lepel alatt azonban könnyek és verejték lapul, amivel kidolgozta ezt a testet.

Mikor az utolsó gombot is kiszabadítottam, kissé vörös fejjel hajoltam közelebb mellkasához, hogy hátra nyúlva lecsúsztassam kezein az inget. Az ágy rácsára tettem, de még mielőtt visszafordulhattam volna átfutott az agyamon egy gondolat, és imádkozni kezdtem, hogy legyen elég fáradt, ugyanis a nadrágját már lehet nem tudnám így levenni.

Mikor visszafordultam, szinte belé ütköztem, ugyanis utánam jött. Kezét a derekam köré emelte, hogy ezzel közelebb rántson magához, én azonban mellkasára helyeztem enyéimet, hogy tartsam a távolságot. A kettőnk dolgai nagyon nincsenek még összhangban.

- Haragszol még rám? - kérdezte halkan. Lehunytam szemeimet, és egy halvány mosolyt engedtem fel arcomra, mikor kimondtam neki, hogy nem.

Felnéztem rá, hogy szemembe nézve láthassa őszinteségemet, ő azonban máshogy gondolta, és kihasználva ezt lehajolt, először csak egy lágy csókért, de amint meggyőződött róla, hogy nem húzódok el, nyelvével benedvesítette alsó párnámat, ezzel késztetve engem ajkaim elnyitására. Lehunytam szemeimet, és hagytam, hadd tegyen úgy, ahogy szeretne. Bőre forró volt a tenyerem alatt, amit idő közben lassan felcsúsztattam, és nyakába kapaszkodva húztam lejjebb. Hogy miért? Mert ebben a pillanatban elfogadtam a szívem érzéseit, miszerint ez a férfi itt előttem nem közömbös számomra, és kihasználtam a helyzetet, amit ő adott. Nem tudom, hova fog fajulni, vagy mik lesznek a következmények, de jelen pillanatban ez a kis érintkezés olyan jól esik, hogy sírni tudnék tőle.

Ő szakította meg a csókunkat azáltal, hogy homlokát az enyémnek döntötte. Ezt kihasználva lekapcsoltam a villanyt, majd feltérdeltem az ágyra, átlépkedve a másik oldalra, hogy helyet hagyjak neki. Lefeküdt mellém, és szinte azonnal magához vont, hogy be tudjon minket takarni. Fejem a kezén pihent, és csak úgy, mint ő, én is átdobtam enyémet a derekán, ezzel átölelve. Mivel a pár órás alvás nem volt túl kielégítő, így viszonylag gyorsan elnyomott az álom, de Jungkook még így is lekörözött, hiszen amint lecsukta szemeit, már szuszogott is. Mégis, mennyire lehetett fáradt?